Szinte noszogattak ezek a szépségek, hogy külön csokorba szedjem őket, mert az elmúlt pár hét kirándulásain volt szerencsém kicsit közelebbről is szemügyre venni az itteni hortenzia-kínálatot, és... Nagyon örültem annak, amit láttam. :))
Végre kezdik ezt a végtelenül igénytelen, a kék, zöld, lila és a pink palettát ezernyi árnyalatban felvonultató, errefelé pompás méreteket öltő cserjét újra megbecsülni, hiszen egy szórt árnyékos kertnek a legszebb nyári színfoljai a kerti hortenziák. Felénk a rózsaszín és a kék felváltva díszíti a kerteket, régi vágású - és vegyes talajtípusú - :P környék ez...
Két-három hónapig garantáltan díszítenek, a lilára-bordóra színesedők még tovább is, sőt, a tölgylevelűek lombja még decemberben is bordó-vörös-lila színben játszik. Amilyen kérészéletű a kúszó hortenzia virágzása, olyan sokáig tartanak a bugások meg a sima macrophyllák, szinte vétek kihagyni őket egy tartásukra minden tekintetben alkalmas kertből.
A kúszók a téglafalakon, míg az arborescens-ek a régi, cottage garden-es beültetésekben vígan zöldülnek, fehérednek majd megint visszazöldülnek, de valami miatt tölgylevelűeket csak elvétve és nagyítóval látok, pedig nem egy kertet és parkot végignéztem már. Talán ahogy a bugásakat, a tölgylevelűeket is előbb-utóbb felfedezik maguknak a kertbarátok a következő néhány évben, mint ahogy Mottisfontban tették...
Az elmúlt néhány évben írtam már eleget a különféle fajokról, sőt, a német utak növény-hajszáin szerzettekről, ráadásul idén is született már róluk írás, úgyhogy most inkább a képek beszéljenek helyettem. :D Íme, egy nem felcimkézett bugás átlagmérete itt, Angliában:
És igaz, kicsit későn esett le, de most már hortenziás címke is van a blogban... :)
0 komment:
Megjegyzés küldése