A lőtérre érve beköszöntem a társaságnak, és Pali odajött hozzám és teljesen komoly és őszinte hangon bocsánatot kért tőlem a fórumon általa írottak miatt. Azt mondta, megnézte a lengyel fórumos hozzászólásaimat és abszolút korrekten tájékoztattam őket, megadtam minden infót és címet. Mégis, mit hittél B+, kérdeztem, hogy hamis dátummal félrevezetem őket, vagy mi? Az első eset, hogy valakitől igazi bocsánatkérést hallok a fórumon nagyszájúak köréből.
A belövés egész jól ment, bár az elején még csöpörgött az eső, de mire beregisztráltunk és lepakoltam, már el is állt. Rengeteg belövőcélt raktak ki, csak valami furcsa logika mentén, mert a lővonallal szöget bezáró sorokban mentek a céltáblák, nem igazán lehetett tudni a távolságukat. Mindegy, lemértem a távcsővel és meglőttem a kotta szerint, végül is, ha így működik, akkor a versenyen is működnie kell. A szél igen erős volt, érdemi belövésről szó sem lehetett, egyszerűen csak gyakoroltam. Fecónak mondtam is, hogy nem ilyen szélben kell belőni, hanem még otthon kell. Furcsállta, hogy épp én mondom, aki órákon át lő be mindig. Felvilágosítottam, hogy ez nagy tévedés, aznap már sosem állítok a puskán, csak gyakorlok.
A lengyelek a fenti GPS-koordinátás probléma miatt némiképpen eltévedtek, Ágit hívták fel, ő adta meg nekik Gyula számát, ezért végül csak a belövés vége felé futottak be. Csak öten jöttek, ketten inkább a Lengyel Kupa soron következő fordulóját lőtték meg, sportszerűtlenül kihasználva a komoly ellenfelek hiányát.
Két teljesen külön pályát építettek, fehér és zöld számozással, és így három fős csapatokban csak minden második pályára osztottak be minket még az azonos színűeken belül is, a torlódások elkerülésére. Amennyire meg tudtam ítélni, a szervezők nagyon ügyeltek arra, hogy egyforma nehezek legyenek a pályák, tehát teljesen mindegy volt, hogy ki melyiken kezdte aznap. Három területen voltak pályák: az 1-8 közöttiek a belövőpálya jobb oldalán az erdőnél, itt csak 40 m alatti célok voltak, két-két álló és térdelő, és igen sok kis lyukú cél is, némelyik a szabályban engedélyezettnél több méterrel is hátrébb. Aztán 9-14 között egy ligetes részen a belövőpálya bal oldalán, itt voltak távolabbi célok is, illetve állók és térdelők. A maradék egy eddig ismeretlen helyen volt, a belövőpálya mögötti ritkás erdőben, itt csak ülő célok voltak.
Nem bántam volna, ha egy lengyel is van velünk, de Bencze Tomival és Kozma Ferivel raktak egy csapatba. Kriszti sem lőtt, viszont mérte az időt és írta az eredményeket. A szél az egész verseny alatt viharos volt, úgyhogy hiába indítottam hibátlan első pályával, hamar begyűjtöttem egy hibát, de szerencsére Feri is, szóval volt nyomás rajtam, de nem volt nyomasztó :-)
Az álló célokat mindet lelőttem, pedig voltak köztük elég nehezek is. A legkönnyebbet lazán meglőttem, de a másik három úgy sikerült csak, hogy teljesen a megérzésemre hagyatkoztam és lendületből, reflexből lőttem meg őket. Feri kettőt is elhibázott, alapvetően jobban lőttem nála és ez azért megnyugtatott a többieket illetően is. A térdelőkből csak három sikerült, és ott is az egyiknél volt egy feles találat, a nagy killzóna bal felében, éppen hogy levitte.
A krach az erdőben ütött be, rögtön az elején a 15-16-es pályákon 30-35 méteren is messze fölé lőttem, a távoliakat meg nem is láttam, merre vitte a szél, a lényeg, hogy sorozatban 6(!) hibát gyűjtöttem be. Két kurva pályán annyit, mint a többi 17 pályán összesen... Azt hittem, a puska bolondult meg, de utána mértem egy sebességet és az rendben volt. Ez után értük utol Pető Laci, Riti és Békési Laci csoportját. Amint kiderült, ők inkább leültek és kivárták, míg elmúlik az a nagy szélroham...
A rövidebb pályáknál volt több hibám is, kis lyukú távoli célokból hagytam ki többet is, pedig éppenséggel lelőhettem volna őket.
Az az érdekes, hogy még ezzel együtt is 37 pontom lett, ami a 4-7. helyet jelentette. A két első helyen lengyel kollégák álltak, első Radek 42-vel, második Mike 40-nel és utánuk Gyula 38-cal. Szinte mindenkinek 36-37 pontja volt, és annak a hat pontnak a hiányát jól jelezte, hogy ugyanannyit lőttem, mint Fejes Tóth Pisti a rugós puskájával. Reálisan számolva, azon a két pályán 1-1 hiba lett volna reális, és akkor 41 ponttal lettem volna nagyjából a helyemen a sorban.
A verseny után ebéd következett, az eredményekről beszélgettünk, majd visszamentem a belövőpályára. Kimondottan a szélre gyakoroltam, 40 méteren kimondottan a négyzet közepére lőttem és figyeltem, mennyire viszi el a szél. Utána lőttem úgy, hogy az előbbiek alapján igyekeztem rátartani, és egész jól belement, nagy néha cselezett ki a szél, mikor éppen megfordult. Addig lőttem, amíg csak a lövedékből futotta, és estefelé volt már, mikor haza indultam. Pető Laci és a szinte teljes elnökség még mindig ott beszélgetett az egyik asztalnál, szerintem a legtöbb fórumos probléma ezzel lezártnak is tekinthető.
0 komment:
Megjegyzés küldése