A mostani elzász-lotaringiai körút első állomásán a középkori városmag a szokásos: tornyos, kapus bejárat, főtér, szökőkúttal, szőlőhegy a háttérben - már ahol kilátszik a táj a több emeletes, jellegzetesen fachwerk-házsorok közül.
Ám itt nem csak a fa szerkezet a menő, hanem mernek színeket is használni, így egy kicsit túlszaturált képeslap-érzése van az embernek. Különösen, hogy a Village Fleuri (virágos falu) táblához is hűek akartak lenni a helyiek, így minden ablakból több tonnányi muskátli, petúnia, miegyéb lóg ki-le-fel, valamint minden talpalatnyi helyen, ahol a közlekedést már nem akadályozzák, virágállványok vannak kirakva, hogy tudjuk, milyen helyen járunk...
Kanyargós, szűkre szabott (egy szekér még éppen elfér széltében és magasságban is :D) macskaköves utcák, a szokásos kis fehér, elektromos mozdonykával kényelmesen bejárható távolságok - na jó, gyalog is tökéletesen jól elérhető és felfedezhető minden, hiszen ez a település is a középkorban nyerte el a főbb vonalait.
Egyedül a várba kellett volna egy hosszabb úton felkaptatni, úgyhogy azt kihagytuk a remek idő ellenére is, hiszen elég sok mindent beterveztem erre a napra, és mivel így is erősen szelektálni kellett az idő rövidségére való tekintettel, így nem akartam volna hegymászással tölteni a fél délutánt.
Fotóalbum itt: Ribeauvillé
1 komment:
Csodálatos élmény lehetett. :-)
Megjegyzés küldése