Nem tűnt ám el, csak félig celeb lett

Szerencsésen megérkeztem Magyarországra, ezúttal megnéztem a Rajna-menti Stolberget nappali fényben is, majd lendületből a Harz-hegységben található másik Stolberget is. Azt már alkonyat tájban, de ugyanolyan szép, szóval oda is lesz még egy utunk. Aztán Csehországon át jöttem haza (Karlovy Vary, Plzen, pár kisebb falucska megtekintésével).

Viszont az egyik fogam már egész hazafelé úton fájdogált, aztán ahogy itthon a fogorvos hozzányúlt, bedagadt az egész képem. Olyan lettem, mint azok a kacsacsőrű emlős celebkurvák, akikkel a tévében riogatják a rossz gyerekeket, csak nekem megállt a szilikonozottság-imitáció a szám felezővonalánál, attól lefelé minden normális, szóval még celebnek sem mehetek el így.

Beszélni így is alig tudok, egy elhagyatott barlangba húzódtam a Zebegény körüli erdők sötét mélyén, holdvilágos éjszakákon messzire hallik fájdalmas üvöltésem és az erdő vadjai rettegve kerülik el még a környéket is. Igyekszem nem kerülni emberek elé, ezt csak a napi 1-2 tárgyalás és fogorvosi látogatás idejére szakítom meg. Nehéz a félcelebek élete!