Ezúttal Ágicza is eljött velem, ragaszkodtam a 'szerencsemalacomhoz'. És a tegnapi hiba okára is fény derült, ugyanis Ági párnáját vittem magammal, am viszont a sajátom volt nálam, innentől minden egészen más lesz...
A belövőpályán most is leginkább a széllel foglalkoztam, jól ment minden, derűsen néztem a harc elé. A csapatok sajnos ugyanazok maradtak, mint tegnap, és ugyanazon a pályán is kezdtük, csak a másik színben. Ezt én biztos nem így csináltam volna, másnap minden csapatot szigorúan újraosztottam volna, csak arra ügyelve, hogy azonos kategóriában lövő versenyzők legyenek együtt, és mindenkit a lőtér ellentétes sarkából indítottam volna, mint ahonnan tegnap kezdte. Nem tudom, ez miért nem természetes a szervezőknek.
Így hát ugyanott kezdtük, mint tegnap, csak most a fehér pályákat lőttük meg. Az asszonyok velünk voltak végig, de most Ági írt és mérte az időt. Gyönyörűen lőttem, sorra vettem a teli pályákat. Aztán történt az első hibám, mégpedig elég bosszantó módon: a második térdelőt, egy szép nagy lyukú célt meglőttem lövedék nélkül! Ilyet sem csináltam még soha... A következő pálya már az erdőben volt, ott egy távoli maradt ki, ezt még elfogadtam volna, de az utána következőn egy 25-30 méteres 25-ös célt rontottam el. Utána viszont összeszedtem magam és hibátlanul fejeztem be az erdőt, és meglőttem az állókat is a rövidebb pályákon. Amikkel tegnap annyi gondom volt, a 30-40 m közötti célokat most nagyon gondosan lőttem, figyeltem a szelet, ahol lehetett kivártam.
Még egyet hibáztam, a legutolsó térdelőt. Aztán még egyet kivitt a szél a következő pályán. És utána, a legutolsó pályán is összeszedtem még egy nevetséges hibát: kis lyukú, de nem túl távoli cél volt az első. Igen összeszedetten céloztam meg, mivel nem éreztem tökéletesnek a rávezetést, letettem és újra kezdtem - és messze alá lőttem! Mint kiderült, nem állítottam be a magasságot, 2-3 MOA eltéréssel lőttem. Az utána következő igen közelit már hiába durrantottam seggbe halálos pontossággal, 44 ponttal zártam a napot. Rajtam kívül még csak Radek tudott ennyit lőni, miénk volt a nap legjobb eredménye. Az vigasztalt csak, hogy ebből csak 4 volt a szorosan vett lövőhiba, a két hülyeséget éppen elkerülhettem volna, és egy másik versenyen már el is fogom kerülni.
Érdekesek lettek ez eredmények: Gyula 36-ot lőtt, a tegnapi előnye ellenére összesítettben hét pontot vertem rá. A lengyelek felzárkóztak, de engem továbbra is csak Radek (86) és Mike (83) előzött meg, én 81 ponttal jöttem utánuk a nemzetközi versenyben. Ha nem lett volna a tegnapi szeles sorozat és a mai két elcseszés, akkor szétlőhettem volna a második helyért. Mindegy, a harmadik helyem így is megvolt, a magyar OB-t pedig nagy fölénnyel nyertem meg: utánam Zemen jött 4 ponttal lemaradva, és 7-8 ponttal mögöttem a derékhad. Az azért elgondolkodtató, hogy ilyen sorozatos és hülye hibákkal is ennyire elhúztam a többiektől.
Beszéltem Mike-kal, neki egy Walther LGM-2 puskája van, csak átszerelve reduktoros-tartályos kivitelre és egyedi tusában van. Azt mondja, ez nagyon jó puska, jó a csöve is (persze lengőre alakítva), és igen jó a sütése is. Mondtam, hogy azt tudom, nekem is volt ilyen puskám. Kipróbáltam a sütését, valóban nagyon könnyűre van állítva, és azt mondta, Radeké is ilyen. Ezen érdemes elgondolkodni.
Asztalnok Tibi több oldalas nyomtatványokat osztogatott mindenkinek, a Gombossal közös vitaindító javaslata volt, ami a szövetség működését próbálná megreformálni. Engem ez a téma igazán már nem foglalkoztat, csak olyan praktikus jellegű tanácsom volt, hogy senki sem fog 3-4 oldalt végigolvasni, főleg nem ebben a részletesen és hosszan kifejtő stílusban. Célszerű lenne, mint a weboldalakon, az elején röviden összefoglalni a lényeget, sokkal több emberhez eljutna az üzenet. Nem akartam még mondani, hogy én már a PFTA-ban képzelem el a jövőt.
Amikor átvettem Gyulától a kupát, szerintem ugyanarra gondoltunk mindketten: az év elején, az első Magyar Kupa fordulója után, ugyanezen a dobogón, ugyanúgy harmadik helyezettként adta át nekem az első helyezettnek járó díjat, csak még optimistán hozzátette, hogy na majd ha meglesz a Schmidt&Bendere... Hát, most már megvolt, és mégsem változott semmi :-)))
Egy kupát a nemzetközi versenyben is kaptam. Mivel itt csak egy kategória volt, az eredetileg három készlet kupára szánt pénzből sokkal igényesebb kupákat készítettek, homokfúvott üveg testtel és fa talppal. És, ha csak a legkisebbet is, de azért egyet ebből is hazahoztam. És ez a nemzetközi helyezés nagyjából meg is mutatta a lőtudásbeli különbséget, csak Zemen Józsi és én tudtunk beékelődni a lengyelek közé az első hat helyen. Az viszont biztató, hogy az összes álló célt lelőttem, meglehetősen nehezeket is, és a térdelőknél is csak két hibám volt a nyolcból, ha az 'air only' módban meglőttet nem számolom.
Hazafelé menet méltán örömködtem, mert mégis csak megnyertem a versenyt, még hozzá elég rossz helyzetből hozva fel az eredményt. A nemzetköziben második talán lehettem volna, első csak igen nagy szerencsével. Mondjuk, ha az a szél nem nekem fúj akkor, hanem Radeknek, akkor talán. De legalább is, nagyságrendileg közel azonosat lőttünk volna.
A lengyeleknek nagyon tetszettek az itteni pályák, szerintem igencsak bánhatják a többiek, hogy nem jöttek el. Simán megvolt ez a morskói színvonal, és talán most majd jobban hallgatnak otthon Radekre, amikor nehezebb pályákat javasol az FT-nek. Ritinek pedig odaadtam a 25 zlotyt, ami a PFTA tagsági díja, hogy juttassa el az illetékesnek. És, ahogy tegnap, úgy ma is megírtam a lengyel fórumra az eredményeket, bolddal külön kiemelve a lengyel versenyzőket. Jurektől már jött is egy üzenet, hogy ne bánkódjunk és hogy megy majd jobban is. Meséltem neki, milyen nevetséges hibákat lőttem, és hogy éppen ezért viszont nem bánkódom igazán, ezt az eredményt érdemeltem. Nagyon kedvesen visszaírt, hogy bármikor menjünk hozzájuk örömlövészetre, és hogy igazán nagyon szívesen látnak :-)
0 komment:
Megjegyzés küldése