Mérföldkövek...

Tegnap este már kicsit többet is beszélhettünk a házigazdáinkkal. A hétvégén vadászni voltak, már egy egész csokor fácán lóg az eresz alatt. Megmutatták, hol lehet bekapcsolni az olajkazánt és feljebb venni a termosztátot. Ágival megnézték a mosó- és szárítógépeket, a szárító csövét egyszerűen csak kidugják az ablakon, de a falon kívül vezetett csövekben folyik a szennyvíz is, hiszen itt igen ritka a fagy. Arra gondoltunk, hogy itt voltaképpen nagyon szívesen ellaknánk hosszabb távon is, és ez a heti 150 font all inclusive még egész jó bérleti díj. Főleg, hogy egy bérelt házat akkor is fizetni kell, ha éppen nem is lakunk ott. Megkérdeztük Lorraine-éket, hogy milyen feltételekkel lakhatnánk náluk hosszabb távon is.

A házigazdáink kedvező választ adtak: lakhatunk itt úgy, hogy heti 150 font, amikor itt vagyunk, tört hetekre arányosan tört díj - és, ami a lényeg: ha nem vagyunk itt, nem kell semmit fizetni, de a holmijaink maradhatnak és úgy általában, a miénk lehet az egész hosszabb távon is. Valószínűleg, amíg el nem adjuk a házat, addig itt is maradnánk. Telefonszámokat és adatokat cseréltünk, majd Lorraine egyszerűen kézzel írt nekünk egy igazolást, hogy mi bérlőként itt lakunk, és - mivel lakcímnyilvántartás itt nincs - egy telefonszámlát is adott kölcsön, a rajta lévő címzés igazolja ugyanis azt, hogy ő maga itt lakik.

Ezzel elindult valami, legalábbis a hógolyót meggyúrtuk és elindítottuk azon a lejtőn, aminek végén, a völgyben egy új élet alapkövei várnak majd...

A mai napot ezután sűrű ügyintézéssel töltöttük. Mindenekelőtt, Bridgnorth-ban megpróbáltunk bankszámlát nyitni. A Lloydsban nem volt szabad ügyintéző, nekünk meg utána mennni kellett az NI-interjúra. A NatWestben nem tartották elég megfelelőnek Lorraine igazolását, mindenképpen a nevünkre szóló közműszámlát szerettek volna látni (vagyis béreljünk ki egy egész házat vagy lakást, köszi). A Barclays hajlott volna a jó szóra, de egy hét lett volna, mire leellenőriznek valamit. Na de a kelet-középeurópaiság egyik előnye, hogy az ember nem olyan teszetosza, mint az elkényelmesedett nyugatiak. Ha valahol nem megy valami, akkor megpróbálja máshol, másként. Telfordban, a közeli nagyvárosban különösebb gond nélkül sikerült nyélbe ütni a dolgot, és az adatok felvétele után átsétáltunk az NI interjú helyszínére, ahol már büszkén közölhettük, hogy természetesen van bankszámlánk. Közös számlát nyitottunk, beraktunk pár száz fontot és a maradék zlotynkat is átváltottuk, bár nem túl jó árfolyamon. A forintot is úgy váltották volna, hogy 345-re jött ki (otthon 315-ért vettük), azt már inkább kihagytuk. Kaptunk egy igazolást a számlánk létezéséről, és majd postán küldik a dombornyomott bankkártyákat, csekkfüzeteket és a mindenféle internetes belépési kódokat.

Maga az NI interjú a Jobcentre Plus - a munkakeresők menedzselésére szakosodott állami cég - irodájában zajlott, ahol az épület előtt itt, Angliában most először több, kétes külalakú egyént és zilált külsejű fiatalt láttam. Különböző időpontokat kaptunk, de egy kedves idős hölgy hívta Ágit és megbeszéltük, hogy rögtön egymás után tárgyal mindkettőnkkel. Ágival kezdte, mindent végigbeszéltek és így jobban képben voltam, mikor én kerültem sorra. De a hölgy amúgy is igen érthetően és tisztán beszélt, valóságos felüdülés volt a hadaró, motyogó és erős akcentusú Midlands-iek után (szóval kiderült, hogy nem is én beszélek csapnivalóan angolul, hanem ők :-) Igazából csak adatokat egyeztetett, bár mi készültünk mindennel. Ami érdekes volt: nálunk volt a notebook és rajta az Ági álláskereső érdeklődéseire írt elutasító levelek, amikkel igazolhatjuk az álláskeresés tényét. De a hölgy azt mondta, hogy neki elég bizonyíték, ha mi azt mondjuk, hogy állást keresünk.

A másik dolog Ágicza vezetékneve volt. Azt, hogy 'Gergely' itt még a legjobb indulattal nézve is kiolvashatatlan, pontos kiejtését itt akár el is felejthetjük, és előre látható volt, hogy a jövőben több borsot fog az orra alá törni, mint amennyire anno foggal-körömmel ragaszkodott hozzá mind identitástudatból, mind aláírásilag. Hát 2000 km-re odébb kellett költöznünk, de mégis csak megértem végre azt, hogy az asszony felveszi a nevemet, mint más rendes asszonyok. Megkérdezte hát, hogy mégis hogy lehetne itt nevet változtatni. Beszarás: úgy, hogy elkezdi használni! Nem kell semmi mást tenni, az ilyen hatóságoknak és a banknak meg kell adni a korábbi nevét, de amúgy csak használni kell és kész, még az aláírásán sem kell változtatnia, mert ez mind az ő dolga és senkinek semmi köze hozzá. Így lett Ági minden hivatalos iraton Agnes Fekete-Moro.

Még mielőtt visszautaztunk volna, előkerestük az összes létező hivatalos okiratunkat a születési-házassági-stb. anyakönyvi kivonatoktól kezdve a diplomákig, a szakképesítéseket és nyelvvizsgákat igazoló papírokig, majd az egész paksamétával felkerestünk egy hivatásos szakfordítót, aki kellően nagyméretű pecsétet tud nyomni a lefordított okiratokra, igazolván azok hitelességét. Mint később kiderült, előre dolgoztunk, mert az NI-hoz ezek nem szükségesek, annál inkább majd a következő fázisnál, az aktív munkakeresésnél, az állásinterjún.

Az egész NI dolog egyébként, mint megtudtuk, arra megy ki, hogy a jelen levő személyazonosságát kétséget kizáróan kiderítsék, tehát hogy XY ugyanaz azzal, akinek a személyes irataival XY megjelenik az irodában. A szám később XY azonosítója marad holtáig: ezzel jelentkezik, ha munkát keres, ha céget alapít, és ezzel lehet juttatásokat igényelni az állampolgároknak és ezen a számon tartják nyilván az állami hivatalokban. Minden releváns okiratról fénymásolat készül az interjún, és plusz pont, ha munkakereső valaki, valamint ha a bankszámla-egyenlegéről - összeget és kódokat gondosan kitakarva - is tudnak másolatot készíteni. Ugyanis a bankszámlanyitás akadályát nem biztos, hogy mindenki elsőre átviszi, mint ahogy az már kiderült az előzőekben. Azon azért elgondolkodtunk, milyen egyéb információkat szolgáltathatnak még a jelentkezőről, amikor interjúztatnak, mert tuti, hogy más elbírálás alá esik egy halmozottan hátrányos helyzetből induló jelentkező, akiről vélelmezhető, hogy az állami segélyekből akar ezután (igen jól) megélni...