A nagy kapu azért van ott, mert a kompra felhajtó rámpákat (a kamionok egy szinttel lejjebb hajtanak be) a vízállásnak megfelelően emelik-süllyesztik. Most már nem látni ott autókat, de ha tele van a komp, akkor még ott kint is állnak, egészen a hajó végében is.
Húztuk a csíkot, az utasok sirályokat etettek. Ezek a sirályok egyébként nagy arcok, már a várakozó autóknál kezdik a kunyerálást és olyan lazán sétálgatnak a soktonnás kamionok között, mint a belvárosi kolduskollégáik a lámpánál. A rutinosabb utastársak fél veknikkel gyülekeztek a terasz korlátjánál, a rutinos sirályok pedig ott keringtek tőlünk karnyújtásnyira, és a levegőben elkapták a kenyérdarabokat. A bátrabbak akár az emberek kezéből is kivették.
Aztán feltűntek Dover legendás fehér sziklái. Én nem vagyok annyira oda értük, ez a délkeleti és londoni Anglia nem annyira a szívem csücske. Igazán akkor érzem, hogy hazaérkeztünk, mikor már északabbra járunk, és az autópályán túl megpillantom az első kockás takarót, Szőttesföld ugyebár.
Fotóalbum: Calais - Dover a kompon
0 komment:
Megjegyzés küldése