Osnabrück - Wiedenbrück

Reggel otthagytuk a szállást és útra keltünk Ebern felé. Ági Münsterben vett néhány növényt is, mert persze éppen a puskákkal és egyéb holmikkal színültig telepakolt kocsival kell csakis e tájon kapható növényritkaságokat szállítani. A parkolóban sikerült találnom egy nyitott hálózatot, de csak az autó tetejére kirakott laptoppal volt elég térerő, csak gyorsan írtam egy villámjelentést a magyar ápolttársaknak. A német fórumon nem volt sok beszámoló, csak az eredmények, illetve a hét vicce, miszerint "...a versenykiírásban szereplő 'a pályáknál ingyen víz mindenkinek' dolgot kicsit másként képzeltük el..." :-)))

Ma Osnabrück városát néztük meg, ami leginkább a vesztfáliai békéről nevezetes, de számunkra a legérdekesebb élmény egy kis szökőkút volt, aminek a peremén a kis szobrok mozgathatóak voltak. Mint a játékbabák, csuklók voltak a kezüknél-lábuknál, forgatható volt a fejük, dönthető a törzsük - minden arra járó a saját elképzelése szerint alakíthatta át a szoborcsoportot!

Fotóalbum: Osnabrück

A szállásunk Rheda-Wiedenbrück mellett volt, a puszta közepén, egy elég szűkös kis tetőtéri szobában. Friss péksüteményre vágyva bementünk Wiedenbrück városába, és nagy meglepetésünkre igen aranyos, hangulatos kis városka volt. Tipikusan az a hely, amit soha eszünkbe sem jutott volna megnézni, de nagyon tetszett. Itt a házak mind mondtak valamit, bibliai idézetek vagy életbölcsességek, jelmondatok voltak rajtuk latinul vagy archaikus német nyelven.

A másik érdekesség a köztéri szoborkiállítás volt, enyhén túlsúlyos utcai járókelők életnagyságú betonszobrai álldogáltak mindenfelé: beszélgető háziasszonyok, kirakatot néző feleség, éttermi vendégek, apácák, táncoló párok, stb.

Fotóalbum: Wiedenbrück