Ahogy megérkeztünk, kaptunk Gerhardtól egy műanyag belövőállványt (ezt még tegnap kértem Áginak), alá egy öreg függönyt pokrócnak, és a belövőpálya felétől befelé - ez kicsit szélcsendesebb rész - lőhettünk 25 méterig. Itt lőttünk tehát ill. amikor rendezkedtek a pályán, akkor segítettem nekik mindenféle apróságokban.
A szél váltakozó erősséggel fújt, de azért néha volt kicsit csendesebb időszak is. Ági hamar rájött, hogy jobb kézből lőni, mint az állványból, és úgy állította be a puskáját. Eleinte nagy volt a szórása, de a végére egészen belejött. Én is lőttem 25 méterre az LGR-rel (annak igen szép lett a szórása), és utána a Feinwerkbauval is.
Beszélgettem a helyi cimborákkal is, de elég nagy munkában voltak, nem akartam őket fenntartani, úgyhogy inkább lőttünk. A célok már ki voltak rakva, egy-egy kivágott fenekű műanyag kanna volt rájuk húzva védelemnek, és most húzták ki hozzájuk a zsinórokat, vágták a füvet és a bozótot, helyezték ki a feliratokat.
Úgy láttam, hogy rájöttek a múltkori rendszer (2 és 3 célos pályák vegyesen) hátrányára, és a torlódások elkerülésére most minden pálya két célos volt. Ehhez viszont kellett három új pályát is készíteni, ezeket egy eddig nem használt lőtérrészen alakították ki, mégpedig szemben a belövőpálya mögötti három pályával! Ugyan volt köztük 250 méter, és a palánkok miatt egyszerűen nem lehetett úgy lőni, hogy elmenjen odáig a lövedék, de akkor is elég perverz látvány volt nézni a szemközt mozgolódó embereket, akiknek a helyén majd puskások fognak ülni és egymással szembe lövünk...
Az egyik pályára kikerült pár vaddisznófigura is. Tenyérnyi lyuk volt rajtuk, és a mögöttük lévő cél eldőlése lerántotta a gyesznyót is. Először nem értettem, mire jó ezzel szórakozni, de aztán Gerhard elmesélte, hogy ez a városnév miatt van, az 'Eber' németül a vaddisznó, ez a város jelképe, tehát ezért 'disznólkodnak' itt mindig a pályaépítésnél.
0 komment:
Megjegyzés küldése