Nyílt Német OB, Ebern, 0. nap

Ma reggel is a lőtéren kezdtünk, és most már kint volt az 'Isten hozott' tábla is (ezt még Gerhard kérdezte meg tőlem korábban, hogy miként van magyarul) a német és lengyel megfelelőjével együtt. Ma már többen is voltunk, nem csak a pályaépítők voltak itt, hanem jöttek a helyiek belőni és gyakorolni.

A kis piros bombázó a mini bipodjával szinte ki sem látszott a földből, de ez van, a múltkori tapasztalatok alapján nem igazán akarom többet dobozban hurcolni.

Áginak már be volt lőve a puskája, ma inkább csak gyakorolt (mégis csak nagy verseny lesz, legalább előtte egy nappal gyakoroljon valamit...). Az új stoppolófával sokkal határozottabban lőtte az állókat és térdelőket, bevált az újítás.

Kitettem célokat 35-50 m között 5 méterenként, de leginkább térdelve lőttem egy pörgő célra, inkább csak szórakoztam.

Aztán lőttem 40-45-50 méterre, felváltva 10-10 darabot. Erős szél fújt, de a négy centis körökből alig vitt ki találatot, a döntő többségük belül maradt. Utána már elindultunk volna Bamberget megnézni, de kikalkuláltuk, hogy már nem érnénk vissza a lőtér zárásáig, ezért inkább még egy órát lőttem az LGR-rel térdelőket és állókat, utána viszont tényleg összepakoltunk és mentünk.

Délután megérkeztek a dorsteniek is, hoztak pár célt, lőttek párat a belövőpályán, meg persze mentek megszemlélni a holnapi pályákat. Volkerrel beszéltem, kissé unja már ezt a 'kötelező védőszemüveg' témát, valószínűleg ez is olyan dolog lehet, hogy elméletileg kötelező, de a gyakorlatban nem törődnek vele, mert ők maguk sem értenek egyet az egésszel - de ezt szövetségi vezetőként mégsem mondhatja. Kérdeztem a sebességmérést is, egyszerűen 245 ill. 180 m/s a sebességhatár, mindenféle lövedékkel, nem fújják fel túlságosan a dolgot. Azt mondta, hogy a német versenyzők között szigorúbb a dolog, de a nemzetköziben nem törődnek vele annyira, nekik az csak a mellékes poén, a lényeg a Német Bajnokság.

Este elhatároztam, hogy biztos ami biztos alapon átválogatom a holnapi versenyre a lövedékeket. A házinéni nem tudott nekem kézitükröt adni, de az egyik képet levettem a falról és annak az üvegén görgettem a lövedékeket. Ami azt illeti, kurvára egyformán görögtek mind, vagy csak nekem nem volt érzékem hozzá, mindenesetre ennél sokkal fontosabb volt a szemrevételezés és a sérült vagy deformálódott szoknyájúak külön válogatása.

Este benéztek Pistiék is, kicsit beszélgettünk a holnapi versenyről, majd mentünk aludni. A táraság bulicentrikusabb része Ebernben lakott, és masszív sörözéssel készültek a holnapi meccsre - ez is egy stratégia, de szerintem okosabb pihenten menni a pályára. A parallaxskálám meglehetősen elázott a múltkori esőben, csak a fekete tintával nyomott részek maradtak meg, a színes vonalak egyszerűen beleoldódtak a papírba. Alkoholos filccel húztam utána a vonalakat és írtam fel az 5 méteres távolságokat, hogy azért tudjam használni valamennyire.