Találkoztunk a többi magyar kollégával is, de nem sok szót váltottunk, folyt a belövés és aztán hamarosan kezdődött a verseny is. A csapatokat már előre összeállították, fent volt a neten is a szövetség weboldalán, így nem okozott túl nagy meglepetést a beosztás. Délelőtt csak a Klasse 1 lőtt, egy Kurt nevű idősebb fickóval lőttem együtt, ő faragott korábban egy szép egyedi diófa tusát a Steyrjéhez.
Rögtön egy térdelő pályával kezdtünk, ami így elsőnek kicsit durva volt, de azért leszedtem mindet, és ez megadta az alaphangulatot a továbbiakhoz is. Ágicza a verseny első felében velünk maradt, aztán az erdős rész után sorsunkra hagyott, ment vissza kicsit pihenni a kocsihoz.
https://picasaweb.google.com/112963093920414587296/0906#5636737945251172866
Az elején nem volt sok hibám, inkább csak a szél vitte el néha, a magasságok tökéletesek voltak. Érdekes volt az álló pálya a nyílt részen. Amint az egyik pályabírótól megtudtam, igazából a mellette lévőt szánták állónak, azon olyan célok is voltak, csak már ki voltak nyomtatva a pontozólapok és nem akartak kavarodást. Így hát egy olyan pályát lőttünk meg állónak, ami térdelőnek is kemény lett volna, de ülőnek sem könnyű.
A szembe-pályákat hibátlanul lőttem, nem zavartak a szemközt lövő ellenséges alakulatok sem. Mint Dorstenben is legutóbb, a célok főként 40-50 méter között voltak nekünk kirakva, és ezúttal nem volt közös célunk a gyenge puskásokkal. Aztán az egyes pályán az erdőben kihagytam a távolabbi célt, és még csak azt sem láttam, hová ment. Utána viszont sokáig jól ment, csak a két álló maradt ki és egy térdelő. Egész jól ment minden a legvégéig, ahol viszont a nyílt pályán olyan szelet kaptunk, hogy két pályán három hibát is begyűjtöttem. A legutolsó célokat aztán már hiába lőttem meg tökéletesen, csak 41 ponttal végeztem.
Az erdőben a korhadt és düledező lépcsőfokok biztonságossá tételének sajátos módszerét láthattuk: kihelyeztek egy figyelmeztető táblát :-). Viszont a 6-os pályát Ágicza kérésére úgy alakították át (még rögtön a Bajor OB után említettem meg Gerhardnak, és még aznap meg is csinálta), hogy a balkezes lövők sem zúgnak le a mélybe.
De ha már biztonság: láttam itt is dugóspuskát. A narancs jelző egyrészt a többieknek mutatja, hogy ez a puska nem halálos, másrészt a lövőnek is feltűnik a távcsőben, ha netán fent felejtené a lövés idejére.
Leadtuk a pontozólapokat és kicsit körbeszimatoltunk, mit lőttek a többiek. Radek, aki Morskóban is megnyerte az Opent, 43-at lőtt, Haras 42-t, 41-et még ketten lőttek rajtam kívül. Morskóban is hasonlóan volt a dolog, és ott másnap ugyanannyit lőttem, amire viszont nem mindenki lesz képes a mostani élen állók közül, úgyhogy még van remény. A magyar kollégák nem szerepeltek olyan jól, a tizenikszedik helytől jöttek csak, dobogóra már csak nekem volt esélyem, de még nekem sem volt olyan biztos a dolog. Gerhard már a holnapi versenyre készítette a cserecélokat, mert párat kicserélnek délután, főleg átmérő ügyileg, a kicsiket nagyra, a nagyokat kicsire, mert hogy itt ez a vicces szokás dívik.
A kötelezően előírt védőszemüveget sokan kiváltották egy plexi lappal, ami a bal szemüket védi lövés közben, míg jobb szemmel a szemgumi takarásában élvezik a biztonságot. Nem is volt túl sok emberen szemüveg, szerintem ez is olyan lesz, mint a 12 centi magas párna, az is előírás, de a kutya sem törődik vele. A magyar kollégáknak mindenesetre azt javasoltam, hogy az eligazításon azért még legyenek mind napszemüvegben - aztán hogy a lőállásban is rajtuk marad-e, az legyen az ő magánügyük.
Voltak kint cégek is, a Diana és a Weihrauch egész kis standot állított, mutogatták az új puskáikat. Nem tudom, miért, de a múltkor sem néztem meg egyiket sem, most is elmaradt a nézelődés. Viszont délután, amikor az LGR-e l lőttem, két H&N pólós fickó álldogált mögöttünk. Megkérdeztem őket, hogy tényleg a H&N-től vannak-e, és igenlő válaszukra kíméletlen őszinteséggel közöltem, hogy tavaly nyáron olyan szutykos, sorjás lövedéket kaptunk tőlük, hogy azóta lövök JSB-vel, és szégyelljék magukat. Mentegetőztek, hogy ez bizonyára egyedi eset lehetett és az ilyet azonnal jelentsük nekik, mert a cég hírneve meg minden... Az egyik elsietett a kocsijukhoz és a kezembe nyomott egy guriga 4,51-es Baracudát, hogy ezt fogadjam sok szeretettel és üres óráimban próbáljam ki, hátha ez megtetszik. Gesztusuk jólesett, mert jó 15 ezer forint értéket vágtak éppen hozzám, bár aztán cipelhettem körbe a másfél kilóval nehezebb dobozomat a pályán. Most már csak a JSB-nek kellene valamit lépnie, mondjuk hogy tekintettel a JSB lövedékekkel elért eddigi sikereimre, a következő idényre való támogatásként megajándékoznak 100 doboz lövedékkel...
Délután az öreg LGR-rel lőttem. A nyílt pályákon kezdtünk, egy hibám volt egy igen kis lyukú célon, a térdelőket lelőttem, a szembe-pályákon maradt ki még egy cél, szintén kis lyukú az is. Az álló pályán is leszedtem az egyiket, a 6-oson volt egy elklikkelésem, a térdelőket leszedtem mindkettőt, és négy hibával már egész bizakodó voltam, mikor a legutolsó pályán két rohadt nehéz álló volt, ezeket mindkettőt kihagytam, így végül 44 pontom lett.
Amint kiderült, az első helyhez ez is jó volt, utánam Fecó és Timo jöttek 42-42 ponttal, Ági 39-et lőtt. Neki kint a mezőn nagyon jól ment, de az erdőben sorra gyűjtötte be a hibákat. Pisti viszont olyan eredményt lőtt a Kl. 2-ben, ami az 1-ben is szépnek számított volna, és jól szerepeltek a rugós puskásaink is.
Este Lichtensteinbe mentünk, a múltkori szállásunk éttermében ettünk egy büfé jellegű vacsorát. Feltöltöttem az eredményeket a fórumra az otthon maradottaknak, aztán mentünk vissza a szállásra. Este még beszélgettünk Pistiéknél a mai tapasztalatokról. Maci például, vicces módon éppen Erwinnel került egy csapatba, akivel korábban összekaptak valami távcsőrendelésen, de ettől függetlenül a pályán teljesen baráti és korrekt volt a viszonyuk.
0 komment:
Megjegyzés küldése