Claverley

Versenyről hazafelé ugrottunk be ebbe az eldugott, majdnemhogy zsákfaluba. Már a bekötőút elején az eddigi angliai tartózkodásunk legfurább táblája várt, amin kérik a tisztelt folyón átkelő utazóközönséget, hogy szíveskedjenek az úton átfolyó víz mélységét csekkolni, mert a gázló néha veszélyes mélységeket is képes elérni... :))) Kéééész.

Ennél jobb már csak a  faluba bevezető, a szokásos shropshire-i vörös kőből sziklába vájt, kanyonszerű út tetszett jobban, amiből a Bridgnorth-ba vezető főúton is ízelítőt kap az ember, mielőtt még a városba legurulna a meredek kaptatóról.

Az alig három utcás település a vidéki Anglia iskolapéldája is lehetne: templom a központban, harsogó zöld, parkszerű temetőkerttel körülvéve, hangulatos pubok, kanyargós kis főutcácska, apró kertek, édes kis házikók sorjázva az út mellett. Mindenütt virág, napsütés, azúrkék ég, mennyei nyugalom és madárcsicsergés. Kell ennél több?

Fotók: Claverley