Utrecht

A hollandoknak megvan az az idegesítő szokása, hogy a turistáknak nem könnyítik meg az életét, ha azok netán várost néznének, és le szeretnének parkolni. Utrecht belvárosában áll egy gyönyörűséges gótikus templom, aminek a kertes kerengőjét meg szerettem volna látogatni, így megpróbáltuk szombat déltájban a lehetetlent: leparkolni. Az egy dolog, hogy a város legbelseje csak gyalogos és biciklis-forgalomnak enged szabad bejárást, de hogy egy rohadt parkolóautomata ne legyen, ami elfogadna hitelkártyán kívül kp-t is... Közröhej, mert talán mindegyik turistának van olyan kártyája, amivel parkolhatnak, őszintén szólva nagyon felhúztam magamat rajta.

András meg, mint szorult helyzetekben a nem éppen szokásos megoldások kitalálója azt javasolta, hogy menjek csak, nézzek körül, ő addig ad egyet a tudatos környezetvédelemnek, és addig egyesben cirkál a környéken, mintegy autós városnézés gyanánt. Így is valószínűleg kevesebbet pöfög el üzemanyagban, mint a parkolójegy ára, úgyhogy fogtam magamat, és mentem várost nézni. A főtéren éppen egy esküvő előkészületei zajlottak, mintegy három tonnányi kerékpár parkolt a kijelölt parkolóban, és láttam egy rozsdamentes acél, nyitott illemhelyet is, szigorúan csak fiúknak. A lefelé csavarodó spirál pont úgy volt kialakítva, hogy minimális anyaggal a már megfelelő diszkréció biztosítva legyen, csak éppen hangelnyelőt nem szereltek be a helyre. A csajok meg így jártak, tanultak volna meg állva pisilni...

Az utcák viszont veszettül szemetesek voltak, és most vagy a köztisztaságiak sztrájkolnak, vagy valami banzáj lesz a városban, ami miatt nem takarítanak a közterületeken, de az összes szemeteskuka zsúfolásig tömve, az utca és a járda sarkában elhajított csikkek, papírok, zacskók, szemét mindenütt. Az én kis tipp-topp angol falucskákhoz szokott szememnek ez azért kicsit sok volt a nagyvárosi jóból, így inkább mentem szó szerint toronyiránt, és meg is lett a katedrális egy pillanat alatt.

Éppen tatarozták az egyik homlokzatot, amit stílszerűen fellobogóztak addig is, hogy ne nézzen ki olyan randán, ami az illúzión tényleg sokat segít. Odabent szétnéztem, majd megkérdeztem a kerengő pontos helyét.

Kedvesen útba igazítottak, melyik kapun kellett volna áthaladnom, és így mégse maradtam le az élményről. azt hiszem, ez Európa egyik katedrális-építészpetének gyöngyszeme. A mintegy 300 m2-es udvar egy komplett reneszánsz kertet foglal magában, gondosan csak az akkor szokásos fűszer- és gyógynövényekkel beültetve, és szépen vágott buxus-sorokkal elválasztva, közepén szoborral, szökőkúttal, ahogy azt kell. A kerengő egyik sarkában meg egy kis modern, a térbe kilógó kávézóval, ahogy azt nem kellene... Ettől függetlenül viszont szinte hiánytalan volt az élmény, csodálatos egy ilyen tér varázsa, a kőcsipkés, díszes kerengő igazi építészeti ínyencfalat.

Kaptam is gyorsan magamat, miután kigyönyörködtem magamat, és szaladtam vissza a sarokra... Na, nem azért. Andrásra fél percet kellett csak várni, igen jó volt az időzítés, leparkoltattam az első kínálkozó helyre, és gyorsan elmagyaráztam neki, merre és hogyan menjen, hogy gyorsan ő is megnézhesse, nehogy már egy ilyet kihagyjon... Szerencsére az ízlésünk igencsak egyezik ilyen dolgokban, tehát hogy ha látja, hogy valamihez ennyire ragaszkodom, akkor annak valószínűleg oka van, és amíg én 'ismerd meg Utrecht egyirányú utcáit' c. játékot játszottam a volán mögött, az uram megnézte a látni valókat. Később mesélte, hogy a templomból éppen kijött az esküvői menet, és hogy még a katedrális belsejére is maradt ideje, nem csak a kerengőre... Úgyhogy külön-külön bár, de sikerült egy mini-városnézést így is összehozni. :)

Utrechti fényképalbum: Utrecht