Edzés a Nelsonnál

Már egy nappal korábban elutaztam Wales-be, a versennyel szomszédos klubba kértem bebocsáttatást egy kis edzésre. Már odafelé is elég borús idő volt, de a Nelson klubban egyenesen szakadt az eső, szerencsére fedett lőállásból tudtam lőni a belövőpályán.

Az elmúlt héten felszereltem a puskára a nagy acél csősúlyt és azzal lőttem be, de még mindig nem tudtam dönteni az MK2 (hosszú lapos) ill. az MK3 (hengeres) előagyak között, hát elhoztam magammal mindkettőt.

Az eső miatt csak a belövőpályán lőttünk, a cső vége még így is rommá ázott. Nagyon kedves társaság az itteniek is, bár az angolok közt hallottam bizonyos megjegyzéseket a Wales-iek és a birkák közti speciális kapcsolatról, melyet nem akartam bővebben megismerni, betudtam folklór-elemnek.

Egy pici kis fogadóban találtam szállást, fél óra útra az edzéstől és egy órányira a holnapi versenytől. Több száz éves kis épület, lehetetlenül szűkös belső lépcsővel, alig tudtam felvinni a puskatokot. A szobám sem volt nagy, de rögtön otthonosabb lett, ahogy a padlót kezdték elborítani a puska és alkatrészei. Meg is kellett szárogatni a mai esős nap után, de még próbálgattam az előagyakat és végül a hengeresnél maradtam. Most, hogy az alja már nem teljesen íves, az a pár mm lemarás csodát tett, szépen felfekszik a térdemen és elég stabil, főleg a térdelő lövéseket jobb vele lőni. Gondoltam, adok neki egy esélyt.