A Four Seasons Garden nagyon jó edzés volt arra, mire képes egy tavaszi kert, ha színre ültették be, és mivel délen a rhododendronok már teljes pompájukban tündökölnek, ezért a kert legszínesebb és leglátványosabb része, a hatalmas, kőfejtő-szerű sziklás gödörbe telepített rhododendron és azalea kert itt is kb. egy vásári forgatag összes színeit soroltatta fel. Csak kapkodtam a tekintetemet, hol ide, hol oda, láttam végre kék virágú rhodikat is, a levendulától az indigókékig, de még mindig elég valószínűtlennek tűnnek... :P
A több emeletnyi mélységben ezek a mészre és páratartalomra kényes szépségek japán juharokkal és az enyhe klímának köszönhetően pálmafélékkel együtt pompáznak, és nagyon szépen elérték, hogy a sziklák, méretüknél fogva látszódjanak a buja kiültetésben, így közel sem olyan tömény a látvány. A hófehér virágú bokrok még tovább lazítanak és könnyesebbé, légiesebbé teszik egy-egy helyen a beültetést. Most először volt szerencsém illatos boroszlánt szagolni, és azonnal elcsábított az a hihetetlen parfümillat...
A tavaszt természetesen nem a rhododendron-szezon indítja, hanem a kert magnólia-kamélia kertrészlete, amit kifejezetten kora tavaszi látványosságnak szántak. Ebből sajnos már nem sok látszott ottjártamkor, de a közvetlenül mellette levő vallabikból még maradt egy jó tucat. Ezek az ausztrál erszényesek a nyúl és a kenguru között vannak valahol félúton, és itt , a parkban lehet velük találkozni, külön etetőhelyük van, de szerintem az erdőben is él belőlük pár...
A parkos, lazábban beültetett részen ösvények viszik le az embert a tavakhoz, amiknek a vizét egykoron felduzzasztották és gépek hajtására is használták, ennek az emlékét őrzi a parton az Engine House is. A partot Gunnera-foltok, helyi kacsák és azaleák szegélyezik, most nyíltak az angol jácintok is, ami helyenként kék szőnyeget varázsolt az éppen kifeslő, évszázados, hatalmas vérbükkök és egyéb juharfélék alá.
Kritikusabb szemmel sétálgatva a hatalmas birtokon azért itt-ott látszik, hogy a gigantikus méretű és már nagyon-nagyon öreg növényanyagra néhol igencsak ráférne a vérfrissítés. Helyenként volt olyan érzésem, hogy ez a kert a lábain haldoklik, legalábbis a legöregebb részei, és nagyon-nagyon ráférne egy frissítés, ami nem megújítás, csak a régi, már tönkrement növények újratelepítése, az új generáció felnevelése, Ha húsz évet még várnak, akkor drasztikusan kell majd az egészet megújítani, és az szerintem még fájdalmasabb lesz majd... Persze, kérdés, az új tulajdonos mit tervez és az angol hatóságok és műemlék-védelmisek ebből mit engednek.
Ami biztos, hogy a növényimádók örömére tovább üzemel a Loder plants, ahol a névadójukról elnevezett, gigantikus méretűre megnövő fajtákból is lehet kapni mindent, ugyanis a kert növényanyagát a volt tulajdonosok továbbra is használhatják szaporítási célokra . Mint pl. a R. loderi 'King George'-ot, ami 3 méteresre is képes megnőni, és a virágai is arányosan nagyobbak egy-egy átlagos méretű rhodonál... Így a legenda legalább a növényekben tovább él.
Aki a növények mellett kiállítást is szeretne még nézni, nagyon ajánlom a szokásos kávéház-teázó melletti kis házat, ahol modern installációk, kerti szobrok is vannak, majd a házban újabb házak, pontosabban Anglia egyik legteljesebb babaház-gyűjteménye is helyet kapott.
A kert hivatalos oldala már nem üzemel, itt egy kolléga képei láthatóak: Leonardslee
Így láttuk mi: Leonardslee Garden
0 komment:
Megjegyzés küldése