Ha azt állítanám, mindig is fehér kertet akartam, az valószínűleg nem fedné a teljes igazságot. Sem Sissinghurst miatt, amit szégyen-gyalázat, de mind a mai napig nem néztem meg, sem pedig amiatt, mert kedvencem lenne a fehér, mint szín. Sokkal inkább a letisztultsága, a fehér virágok és a fehér-tarka lomb önmagában való szépsége vonz, a monokróm jellegéből adódó időtlen, trendektől mentes szépsége... És mert a formális kertekhez talán a legtalálóbb alapanyag, a nyírt örökzöldek méltó párja és ellenpontja a fehér. Így, ezekből a morzsákból összeáll, miért is szeretem:
Az egyik legszebb kertrészlet (fotó innen), amit bármikor elfogadnék sajátnak is úgy, hogy semmit nem változtatnék rajta... A kert pedig a Michaelham Priory Garden, ha valaki meg szeretné nézni élőben is.
Hasonló szépségeket még itt látni, az egyik legízlésesebb és legigényesebb, nemzetközileg is elismert és keresett sztártervezőnél: Arabella Lennox-Boyd
0 komment:
Megjegyzés küldése