Az előretolt helyőrségnek tűnő ki-és bejáratnál igazi mediterrán hangulat uralkodik a zárt kőudvarnak köszönhetően, na meg az ott üzemelő kávéház terasza is jótékonyan erősíti ezt az érzést. Tovább lépve a zárt udvarból a kicsiket fa játszóház-dühöngő-mini vár, a nagyokat pedig a komoly árokkal körbesáncolt igazi, középkori, hamisítatlan vár várja a néhány perces séta után.
A felvonóhídon átlépve tárul elénk a gigantikus méretű várudvar, majd miután az ember csak kapkodja a fejét, hol is kezdje a bejárást, végre elindul egy irányba, a legnagyobb bejárat felé. A főépület két szárnyra tagolódik: a középkori és György-korabeli, a nagyteremmel indító főszárny, és a másik, a viktoriánus kort idéző kisebbik, de hasonlóan pazar kiállítású és bútorozottságú szárny. Utóbbiban egy viaszbábukkal és hangfelvételekkel megelevenített századelőbe csöppenhetünk, annak intrikáival és formalitásaival - és természetesen egy főúri háztartás összes hétköznapi kellékével.
Mindkét szárnyban különböző korabeli ruhákba bújt, más-más stílusban mesélő két komornyik és a színész kalauzolja az alkalmi csoportokba verődő nyájas látogatókat, ami eddig számomra a legmegnyerőbb módja a vezetett kastélylátogatásoknak. A várkápolna itt integrált része a nagyobbik szárnynak, ami elég meglepő dolog, nem is emlékszem, hogy a Haddon Hall-on és Lord Byron otthonán kívül ilyet láttam-e még.
A várbörtönbe külön belépővel mehet, akinek mersze van, és az időzített élményre várókat a bejárat előtt posztoló udvari bolond csípős megjegyzésekkel is kísér(t)i. Az alagsorban, egy másik tárlaton a csatára készülő katonák és a lovagkori ütközetek és hadviselés világát mutatják be, mozgó figurákkal, egy-egy kis jelenettel, ahogy vezet a pincékbe, egyre lejjebb az út. Egy harmadik, külön belépti díjas szárnyban egy újabb interaktív tárlat, a Merlin: Dragon-tower látható.
Aki a csúcsokat akarja ostromolni, annak a várfokok is járhatók, de 500 meredek lécsőfokot összesen megmászni nem kis teljesítmény, úgyhogy tábla tanácsolja el a kardiológiai problémákkal küzdőket a feladattól. A kilátás viszont odafentről pazar, nem csak a várost lehet szinte madártávlatból belátni, hanem még a várárok túloldalán zajló gyújtónyilas várostrom-bemutatót is kiválóan lehet onnan szemlélni.
Bár nem a vár integráns része, de a folyó partjára lefutó oldalon egy, a folyó energiáját világításra és elektromos áramra alakító gépház van, rengeteg több tonnás, korabeli kütyüvel, ami gépek, karok, dinamók és egyéb kőkorszaki gépek gigantikus együttese, és egészen a vízig ér, illetve félig arra is épült. Innen remek kilátás nyílik a romos kőhídra, amit már félig visszahódított a növényzet, és a vár tőszomszédságában álló, gyönyörű kiállítású magán - díszkertre, amit sajnos idő hiányában ki kellett hagynunk.
Kárpótlásul megnéztük a vár rózsakertjét, ahol a közvetlenül mellette elhelyezkedő sziklakertben igazi fürdő kacsát is csodálhattunk a parányi tavacskában, ám hogy miért ezt a helyet szúrta ki fürdésnek a hatalmas folyó helyett, rejtély. Utána átsétáltunk a folyó túlpartjára, onnan is remek panoráma nyílik a tájra és a vár igazi méretei is innen látszanak leginkább.
A több évszázados cédrusokkal telepített park pedig akkora, hogy csak a vár közvetlen közelében levő részeket jártuk végig, és így is egy egész délutánt sikerült a kastélyban eltölteni. Úgyhogy bármennyire is borsos a belépő plusz parkolójegy, az itteniek valóban megdolgoznak a pénzükért, és a látogató is élményekkel telve távozik innen, gyerekkel mindez pedig pláne dupla élvezet...
A vár hivatalos weboldala: http://www.warwick-castle.co.uk/
Ahogyan mi láttuk: Warwick Castle
0 komment:
Megjegyzés küldése