Nyár...

Ma van a nyár első napja, úgyhogy illene néhány szót szólni erről a jeles évszakról. Előnye, hogy itt este 10 óráig bizony világos van, ami számunkra hatalmas áldás, és még mindig megkeveri az időérzetünket, ráadásul a hőguta sem kerülget minket még délidőben sem, kint lehet tartózkodni a napon égési sérülések nélkül is, sőt, nem kell az UV-szintet sem sasolni.

Ámde. A szó klasszikus, közép-európai értelmezésében vett default nyár, mint olyan itt egész egyszerűen nem létezik. Nincsen. Az átlaghőmérséklet a 16-19 C° között van, erős légmozgással súlyosbítva és naponta legalább egyszer esik. Esetleg többször. Esetleg folyamatosan. Meleg is csak elvétve van, amit leginkább a 25C°-os lokális maximummal lehet jellemezni és eleddig egy kezemen meg tudom számolni, hány napig volt szerencsém benne - májusban. Talán most már melegszik valamennyire, és lesz még pár szép napunk. Ilyenkor az átlag angol álompolgár (az uramat is beleértve) egy szál bikiniben és strandra való, lenge ruhában piheg és panaszkodik a dögletes kánikulára, én meg azon gondolkodom, érdemes-e a harisnyát zoknira, esetleg a hosszú ujjút arra a pár órára rövid ujjúra cserélni, mert a szél azért még most is, így is fúj, ami több fokkal csökkenti az általános hőérzetet.

Persze, az szintúgy lehetséges, hogy ez Középföldére, a hegyvidékre és úgy általában az északabbi régiókra jellemzőbb, valamint hogy a déli végeken azért nem ennyire durva a helyzet, mindenesetre én nem erre számítottam, amikor pár éves londoni tapasztalattal a hátam mögött ideköltöztünk, Anglia szívébe... Ígyjárás.

Az is könnyen előfordulhat, hogy a klímaváltozás (nem vagyok hajlandó globális felmelegedésnek nevezni!) a ludas ebben is, esetleg egy újabb mini-jégkorszak határán állunk (kb. XV.-XIX. sz. közepe-vége között már volt egy), esetleg a Golf áramlat krepált be kissé vagy urambocsá' végleg, mindenesetre egyik sem valami szívderítő jövőt fest már a következő pár évtizedre is... Pedig én szerettem volna Nyugat-Skócia lélegzetelállítóan enyhe teleit és nyarait is megtapasztalni, de ezután eléggé inamba szállt a bátorság.

Leginkább, ha most kellene lakhelyet választani, inkább megreszkíroznám Cornwallt a radonnal együtt, jóval inkább, mint bármi mást... De erről már puffogtam egyet alant. A másik verzió, hogy hagyni csapot-papot, és elköltözni alsó hangon is Scillyre, Normandiába vagy a Csatorna-szigetekre, vagy még inkább Baszkföldre, ahol az erkélyeken van a klíma mellett a cirkó is, és marhára nem törődni a téllel és a hideggel, de Tenerife és Málta, valamint Madeira is felmerült, mint opció... (Asszem, amúgy is valami kényszeres okból szigetekben tanultam meg gondolkodni, ld. Brit Szigetek...) Madeirával max. némi nyelvi nehézség lenne addig, amíg nem tanulok meg portugálul, de legalább a spanyol tudásom néhány esetben nem menne teljesen veszendőbe...