2012. szeptember 18., kedd

Három év Anglia

Bele sem merek gondolni, hogy már ennyi ideje tartózkodunk a szigetországban. Ha azt fontolgatom, az eltelt idő alatt mit is változtatnék, akkor legelőször is, kb. három évvel előbbre hoznám a kiköltözésünk idejét. Úgyhogy ha valaki tétovázik, legyen ez az intő példa...

Lássuk csak, miért is jó számunkra Angliában :)
Az épített környezet szemünknek és szívünknek az egyik legkedvesebb, a vidéki Anglia verhetetlen a szebbnél szebb építészeti alkotásokban, legyen az kulipintyó avagy kastély. A települések arculata is a rendezettség, a léptékhelyesség, az arányos és az aranyos épületek által kirajzolt kerek egész: kicsi, kompakt, emberléptékű, azaz jó ránézni. Nincsenek jelen lépten-nyomon a szembántóan túlzó méretek, az aránytalan, esetleges épületek, a pénztelenségből félbe-szerbe maradt dolgok, a málló vakolat, a rendezetlen, sitthalmos udvarok, a buhera és a lepukkantság, a nyomor és igénytelenség, ami a Kárpát-medencében bárhol felbukkan, sőt, van, ahol az az alap...


Imádom a lépten-nyomon tapintható történelmet, az évszázadok egymásra rakódott szövedékét és az ezt körüllengő időtlenséget. Bármelyik templomkertben megtalálom. Bármelyik kisváros főutcáján jelen van. És ott van a lágyan hullámzó, hedge-es - völgyes, kockás szőttes szivárvány-zöld mezőiben, a téli táj harsogó zöldjében, és ott van a csodálatos, mézszínű fényekben is... És ott az élő történelemben, a sok száz éves, mának és holnapnak az English Heritage és a National Trust és a sok ősi nemesi család által csodálatos állapotban megőrzött, látogatható kúriákban, udvarházakban és kertekben, és az ember annyit néz meg belőlük, amennyi éppen az útjába akad; több év kellene hozzá akkor is, ha 'főműsoridőben' az ember csak ezeket a helyeket járná. Igaz, magyar pénztárcával nézve borsos belépti díjakkal kell számolni (6-15 GBP/fő), de itteni viszonylatban ezek alapjában véve megfizethetők, és ezért kap is az ember látnivalóból és tárlatvezetésből nem is keveset.

A kertkultúra pont olyan fontos szerepet játszik itt, mint az épített környezet. Nagyon régóta érlelődik egy összehasonlító poszt arról, a magyar és az angol kertek hol járnak manapság... Tanulságos kis esszé lesz, bár az elmúlt néhány év írásaiból talán már egy halvány, elmosódott képet már alkothatott is a nyájas olvasó - legalább is a brit oldalról.

És az emberek. Aki idejön, az jól kösse fel a gatyáját, pláne, ha azt hiszi, hogy tud angolul: jelzem, nem tud, megértési szinten, itt, nem. Queen's English-t a tévéből fog csak hallani, meg esetleg délen, a nagyon drága és felkapott régiókban és magasan iskolázott körökben, a lakosság 1%-tól. A többiek motyogásához, akcentusához és szlengjéhez 'fel kell nőni', méghozzá igen szaporán. Aki viszont nehéz terepet, mélyvizet akar, annak ott van Skócia en bloc és Birmingham tágabb környéke.


Viszont amilyen természetesnek tűnik az épített környezet, olyan nehezen szoktam meg azt, ahogyan a népesség nagyja öltözködik. Flip-flop és esőkabát, halászgatya és rövid ujjú 12 fokban. Ízléstelen, nyomott mintás, lenge babydoll, ami nem takarja el a trampliságot, de remekül felvehető utcára biciklis nadrággal, military-bakanccsal és 3/4-es kardigánnal: mindent mindennel, ízlés és válogatás, színharmóniára és mintára való tekintet nélkül. A ruha itt kvázi egy szezonra használatos, majdhogynem eldobható fogyasztási cikk, a cipők dettó. Angol nőkön az inches hájréteg és/vagy a két centis vakolat az alap. A szép nő nem brit felmenőkkel rendelkezik. Az öregek és mozgásukban korlátozottak vidáman közlekednek a kis elektromos járgányukkal, amiben vígan ücsörögnek, a hardcore boltba járóknak átlátszó, esővédő műanyag bura van kompletten rázippelve a járgányra, amit csak ki- és behúzni kell, ha odafent megnyitják a csapokat...

Itt az emberek túlnyomórészt derűsek, nyugodtak és kiegyensúlyozottak, nem a napi túlélésért küzdenek: vidéken egy minimálbérből szerényen, ám nélkülözés nélkül meg lehet két főnek élni... Nincs a túlhajszoltság és a létbizonytalanság az arcokra írva, nem félnek a jövőtől és nem árad belőlük a pesszimizmus. Büszkék a nemzetükre és ívben tesznek a politikára, a krikett-meccs izgalmasabb téma. Nagyon nehéz viszont átszokni az egészen más kommunikációs kódrendszerükre, ehhez 30 felett az ember már túlságosan becsontosodott - vagy a kimondott szó rabja. Íme a legelső kommunikációs lecke, hogy a britek mit mondanak és közben mit gondolnak, és ezt nagyon észbe kell vésni (a túlélés záloga és eszerint kell értékelni a kimondott szót):


És kb. így állni hozzá minden máshoz is. Az udvariasságból és a konfrontációk minél nagyobb ívben kerülése miatti füllentés itt nemzeti sport, hát ne lepődjünk meg rajta, ha a fele sem igaz abból, amit hallunk. Viszont mindenki köszönés után-közben-helyett a hogylétünk felől érdeklődik. Na nem mintha kíváncsiak lennének rá, hanem mert itt ez a szokás...

És akkor jöjjön az egyéb árnyoldalakról is pár gondolat. A szárítógépnek itt célja és értelme van, házon belül tetőtér vagy télikert (melegcsapdák) nélkül a ruhák száradási ideje átlag 2-3 nap. Ezért tereget odakint szinte mindenki, akinek legalább egy erkély vagy kétszer két lépésnyi kert vagy udvar áll rendelkezésére, ráadásul így a házba sem viszik be az extra adag nedvességet... A szél 2-3 óra alatt kifújja a ruhákat, és ha odafentről ez idő alatt nem kap víz-utánpótlást, máris nyert ügyünk van. Észak-Angliában nyáron, a fűtetlen házakban minden nyirkos, ruházkodásnak a pamut holmik itt felejtősek.

Az itteni nyirkos-nedves, párás, gallér alá mászó, alattomos őszi-téli-tavaszi hideg az egészségre is komolyan veszélyes. A nyártalanság miatt depresszió, a fénymentesség miatt akut D-vitamin hiány, a szigeteletlen házak miatt raynaulds és reuma, a kifűthetetlenség miatt a fejét mindenütt felütő penész esetén légzőszervi megbetegedések, ülőmunkát végzőknél fokozódó keringési problémák. A meleg hiányát az angolok évi kétszeri, mediterráneumban eltöltött nyaralással és/vagy amikor erre nincsen alkalom, akkor a méregdrágán kapható alkohollal próbálják meg orvosolni. Durva, de amikor az ember másik körzeti orvoshoz iratkozik át, két A/4-es oldalon érdeklődnek az alkoholhoz fűződő (v)iszonyáról, szóval nem elszigetelt problémáról van szó...

Az időjárás nem hiába beszédtéma, kiszámíthatatlansága miatt előrejelezhetetlen, 24 órán belül is néha bődületes hibaszázalékokat produkálnak az időjósok. Igaz, Angliában két dombbal arrébb is már egészen más idő lehet: ami légvonalban pár mérföld, az domborzatilag és klímailag is egy egész más világ. A szél (amiről kis túlélő-esszét kanyarítottam tavasszal) a metropoliszok belsején kívül mindenütt és mindig fúj, a hegyvidéken nyár közepén is pulóveresen... Tehát, aki nem szerette a kontinensen, pianóban, az itt, a fortissimóban nem fog megmaradni hosszú távon.



Tengerparton meg pláne nem. Sőt, ott mártózni sem fog a hűs habokban: az utóbbi években max. 18 fokos vízben csak szörfözni ajánlott, neoprén ruhában, esetleg. A London-Bristol tengelytől északabbra a fázósabbjának az év 365 napjából 335-ben a két pulóver, a vastag harisnyanadrág és a szőrmamusz az alap-ruházkodás házon belül is, és meleg vizes palackok vagy elektromos takaró/lábmelegítő ágyon belül és dolgozóasztalnál is. Épeszű britek ezért haza csak aludni járnak, a többit megoldják mozgásban vagy ott, ahol fűtenek: 8 órát a melóhelyen, 3-at közlekedéssel és bevásárlással, 3-at a haverokkal-pubban töltenek, és köszönik, ők ide születtek... Európa nyarat is ismerő tájairól származóknak jó tanácsként: 6 hónapnál tovább egyhuzamban ne ragadjanak bent az országban, mert igen káros mellékhatásai lehetnek... Az öreg kontinens bármelyik sarkában eltöltött egy hét-tíz napos nyári 'akkutöltős' szabadságot komoly baklövés kihagyni.

Aki azon morfondírozik, hogyan élhetne Nagy-Britanniában úgy, hogy az időjárás is kellemes legyen, de még országon belül maradjon, annak sajnos van pár rossz hírem: már a Csatorna-szigetek sem tartozik ugyanolyan elbírálás alá, mint a UK, sőt, van külön pénznemük, és csak szigorú szabályok szerint lehet (illetve többnyire nem lehet) ingatlana annak, aki nem őslakos, a NHS ellátás ott már nem érvényes, és egyéb megszorítások is vonatkoznak rájuk: Channel Islands Viszont VAT (azaz ÁFA)-mentes övezet, hogy legyen némi előnye is, cserébe elég zűrös kideríteni, hogy most akkor hogyan és milyen tekintetben tartozik az EU-hoz... Ez kb. ennyire bonyolult ügy. A többi, függőségi viszonyt ápoló területek, pl. Gibraltár és a Brit Virgin-Szigetek is külön státuszban vannak, Gibraltár pláne régóta rázós terep, a 2002-es törvény azért megpróbálta mindegyik brit fennhatóságú területen rendezni a dolgokat: British Overseas Territories Act

És a plusz egy: vegyük észre, hogy London csak közigazgatásilag Anglia. London leginkább egy sokmilliós metropolisz, egy külön világ, a bevándorlók paradicsoma, és halvány köze nincsen ahhoz az Angliához, amiről ez a blog szól - sem látványilag, sem élettérileg, sem időjárásilag, sem minden egyéb tekintetben, ami az M25-ösön kívül található...


Mindezek után képekben jöjjön egy kis ízelítő, miért szeretjük Angliát: This is England Na meg ezért is: tavak és persze a kastélyok!

Ez pedig egy válogatás, mely településeket válasszák a fázósak: Nagy-Britannia legmelegebb helyei, és az is, hogy miket kerüljenek a napfényre vágyók (mondjuk en bloc a Szigeteket :P): itt Skócia 3 m körüli értékekkel tarol...

Más kertlátogatónak is tele a gumicsizmája a fentől idén eddig lezúdult vízzel: UK suffers from wettest summer in 100 years!

És hol jár a legtöbb turista? Ilyen helyeken: Anglia legtöbbet látogatott turisztikai célpontjai
Végezetül egy mindenféle bestof: Best-of-Britain-hotels-walks-and-attractions

22 komment:

ménesgazda írta... [válasz erre]

Szia!

Most találtam az oldaladra, valami fantasztikus!

Gratulálok hozzá és köszönöm!

Üdv.

Péter

Agicza írta... [válasz erre]

@ménesgazda: Örülök, hogy idetaláltál és köszönjük szépen, olvasgasd kedvedre! Összejött pár oldalnyi színes anyag.... ;)

s írta... [válasz erre]

Anglia gyönyörű,és még a mai viszonylatban is gazdag ország,ez tagadhatatlan.
Amit a Kárpát-medencéről írsz,sajnos,zömmel igaz. A szedett-vedett stílusú,méretű épületek,a sitt halmok,és egyáltalán a rendetlenség valóban az igénytelenség számlájára írandó.
Viszont,ez a szó mostanában kezd a szegénység szinonímája lenni,amivel én nagyon nem értek egyet, mert szerintem nem az az igényesség,hogy van pénzem megvenni méregdrága dolgokat,hanem az,ha szerény lehetőségeimhez mérten is tisztán,rendben tartom a környezetemet,és nem veszem körül magam ízléstelen dolgokkal.



sameria25 írta... [válasz erre]

Bocs....
Az az s én vagyok.

Agicza írta... [válasz erre]

@sameria25: néztem is nagyot, hogy jééé, még valaki, aki hasonlóan gondolja, mint mi... és le is meri írni! ;)

sameria25 írta... [válasz erre]

Ennek kapcsán még egy gondolat.
Igényes,ízléses,ízléstelen,giccs.
Mi ízléses? Az,amit a legtöbben annak tartanak?
Ha nekem más tetszik,az már ízléstelen?
Egyáltalán: vannak határok? Hol vannak meghúzva?
Hogy kik húzzák meg,azt gondolom:azok az emberek,akiket a legtöbben követnek,vagy utánozni akarnak.

sameria25 írta... [válasz erre]

Eső: ami innen hiányzott,ott zúdult le. Baj van az elosztással.

Agicza írta... [válasz erre]

A központi elosztórendszernek kéne a körmére nézni végre: a héten több települést söpört ki szó szerint az eső, kegyetlen ítéletidő volt...

Unknown írta... [válasz erre]

Ágicza,
tudom, hogy igazad van abban, ahogyan leírod a Kárpát-medencét. Azért tegyük hozzá, hogy Anglia, meg a többi, tőlünk nyugat/abb/ra lévő ország megúszta bizonyos hordák bejövetelét, évtizedekig tartó " ideiglenes " itt tartózkodását. A vidéki Angliát pl. nem igyekezett senki felszámolni, a "lakósságot" városokba kényszeríteni, ott panelrengetegbe beszorítani. Feltételezem, ott is vannak megtollasodott, kőbunkó figurák, de nem tehettek tönkre városokat/városrészeket, ahogy tették/tehetik ezt nálunk az ízléstelen házaikkal, villáikkal.
Azt azért hozzáteszem,jó itt, nálatok, Szőttesföldön.
Lavanda

Agicza írta... [válasz erre]

@Lavanda: Ez mind-mind igaz, ámde. Elsős gimis voltam '89-ben, amikor megfordult a világ, és nagyon boldog voltam, hogy itt is hamarosan megütjük a nyugati szintvonalat, amit volt szerencsém már akkor néhányszor megtapasztalni 'odakint'. Reméltem, hogy a magyar virtussal elég csak pár év, és felzárkózunk. Adtam rá legfeljebb 20 évet, hogy minden pont ugyanúgy legyen, hogy helyrejöjjön az az elcseszett 45 év...

Nem így lett. És nem hiszem, hogy további 20-at arra kellene elcseszni, hogy várjuk a kánaánt, mint a sült halat a levegőből. Az ország balkanizálódik, az emberek igénytelenednek, innen már gyökeres paradigmaváltás kellene, hogy fordítani tudjanak - a fejekben is.

Na, hát ezért IS jobb itt, Szőttesföldön.

Senior45 írta... [válasz erre]

Na de hová tűnt Maestró?...

Agicza írta... [válasz erre]

Mostanában nem ír; ez nem zeblog, ugye. Úgyhogy jelenleg velem, a gazaimmal meg az uncsi angliai látnivalókkal kell beérnetek.

sameria25 írta... [válasz erre]

Nagyon jól elvagyok ezekkel az "uncsi" kertekkel,remek időtöltés. Köszönöm. : )

Ha lehet, Lavandának üzenném,hogy nagyon valószínű,hogy a sokak által áhított kánaán itt soha nem jön el,csak a még elcseszettebb évek hosszú sora. Az emberek pedig nem igénytelenek,csak szegények. Nagy különbség. Persze,vannak igénytelenek is sokan, mint mindenütt. : (

Unknown írta... [válasz erre]

Ágicza, a " fejek " - már akinek erre lehetősége van - elmennek. Ki-ki a maga szőttesföldjére.

Sameria,ahogy láthatod, nincsenek illúzióim. És igen, az emberek nem igénytelenek.Csak van egy réteg, egyre szélesebb, na ők sikeresen formálják ( züllesztik ) a környezetünket a saját képükre.

Ágicza, és a többiek, akik ide, a Szőttesföldre jönnek! Ígérem, ezek után már csak szájtátni jövök ide, néha felkiáltok, néha hümmögök, meg ha valami értelmes gondolatom támad a ti Szőttesföldeteket látva, be/fel/ideírom.

sameria25 írta... [válasz erre]

Unknown!

Ebben egyetértünk, és abban is,hogy elmentek,mert itt nem lehet boldogulni.
Csak önző módon magunkat sajnálom,mert,ha a jófiúk,lányok elmennek,akkor ki,mi marad nekünk?

Senior45 írta... [válasz erre]

"FIATALOK! TIÉTEK A JÖVŐ!!! (Úgy volt, hogy a miénk lesz)"

Sándor György humoralista

Astilbe írta... [válasz erre]

Nagyon szép, amit írtál a vidéki Angliáról, próbálom megérteni, milyen érzés lehet ott élni. Értem én az érveidet és megértem mindazokat, akik elmennek egy idegen országba és ott jól érzik magukat, betelepülőként is.
Tudod, hogy nekem milyen fontos a környezet szépsége, sokat teszek érte nemcsak a saját kertemben, de a munkahelyemen és a körülöttem élő embereknél is, rossz látni az elhanyagoltságot,nemtörődömséget és a szegénységet, de számomra mindezeknél sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok, a nyelv, amelynek segítségével árnyaltan és mélységében ki tudom fejezni a gondolataimat, azok helyek, amelyekhez emlékeim fűződnek. Nem vagyok szentimentális és nem remeg a hangom, ha azt mondom, Magyarország, de nem tudnék másutt élni. Talán a korom miatt van ez így, talán más okozza.Viszont úgy gondolom, minden ember egyedül maga tudhatja, mi számára a megfelelő és élhető élet. Ezért kívánok neked sok örömet és szép életet a gyönyörű választott lakóhelyeden.

Agicza írta... [válasz erre]

@Astilbe: az valószínűleg sokat segített, hogy túl korán 'fertőződtem meg' az itteni kultúrával, a nyelvet általános iskola előtt kezdtem el tanulni, tehát nem volt komoly akadálya annak, hogy itt megvessük a lábunkat. Szerencsére a honvágy sem kínzott soha, így még könnyebb volt...

Valahol elfogadom azok érvelését is, akiknek a gyökerei fontosabbak, mint a pillanatnyi közérzete, csak éppen számomra a pillanatnyi közérzetek összességéből lesz az az életminőség, amit élünk... Vagy élni kényszerülünk, és ez utóbbi a nem mindegy.

Astilbe írta... [válasz erre]

Igazán nem vitatkozni szeretnék, hiszen itt érveket nehéz lenne ütköztetni, főleg mert mélyebb dolgokról van szó.Csak az zavar, hogy mindenki olyan lelkesen érvel az elköltözés mellett.
A pillanatnyi közérzetem nekem sem jó, mondhatnám, ilyen rossz talán még sohasem volt,de mélységes bennem az ellenállás, hogy mindent rossznak, eldobandónak, elfelejtendőnek gondoljak az itteni életből. Sok évvel ezelőtt elköltözhettünk volna a világ másik felére, és máig a legjobb döntésnek gondolom, hogy maradtunk. Olyan családi helyzetek adódtak, ahol a jelenlétünk életbevágó volt, ráadásul mindkettőnk hivatása a magyar nyelvhez és történethez kötődik. Persze ez egy speciális helyzet.
Mindig liberális voltam, tehát sohasem gondolom, hogy az általam jónak tartott dolgok a a legfőbb jók és tudom, hogy a döntéseket a saját élethelyzetek motiválják.

Agicza írta... [válasz erre]

@Astilbe: "Csak az zavar, hogy mindenki olyan lelkesen érvel az elköltözés mellett."
Talán azért, mert akinek muszáj mennie, annak okot, méghozzá igen nyomós okot kell találnia a választásának indoklására. :P Csupán az a szomorú, hogy igen nagyon még meg sem kell erőltetnie magát az embernek, elég szétnézni és nyitott szemmel-füllel járni.

Ha persze magyar-töri szakos tanár lennék vagy politikus, esetleg katona, vagy a magyar föld értő művelője, a haza (kicsit sárga, kicsit savanyú :P) szerelmese, akkor én sem mennék, persze... De így szerencsére semmi akadálya nem volt annak, hogy felpakoljunk és kinyíljon előttünk a világ. :D

Névtelen írta... [válasz erre]

http://hataratkelo.blog.hu/2012/10/25/ezert_kellett_eljonnunk_magyarorszagrol?fb_action_ids=487450454620785&fb_action_types=og.likes&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582

Menni, vagy maradni... Hát, az ezért igen nehéz kérdés, úgy gondolom, a legkevésbé lehet egy könnyed csevegés témája.Merthogy igazad van, Ágicza, végül is mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy marad, vagy elhúz ebből a lassan már élhetetlenné váló országból, de a lehető legrövidebb időn belül.Ámde. Kissé bonyolítja a helyzetet az, hogy ez a térképen légypiszok kis ország a mi hazánk ( azt hiszem, egy francia a legkevésbé feszengene e kifejezés használatakor, nem úgy, mint most pl. én ). Hogy a "fejek" nélkül mi lesz ebből az országból, azzal naponta szembesülhetek. Akkor, amikor jönnek elém az egyre szélesebb körből a majdnemhogy gyerekek, akik írni, olvasni sem tudnak. Vagy ha nem analfabéta, sőt jóravaló, akármiben még tehetséges is, remény sincs arra, hogy a nyomorúságból kivakarja magát.

Egyvalamiben reménykedhetünk, hogy a fazon, akinek az írását behoztam (legalábbis megpróbáltam behozni ) nem egyedüli a távozottak között.

Végül. Ágicza, én magam én kívánom, hogy a választott hazátokban érezzétek jól magatokat, járjatok szerencsével!

Üdv.Lavanda

Agicza írta... [válasz erre]

@Lavanda: A trendek már látszódnak, a Határátkelő pedig remek keresztmetszetet nyújt a távozókról és a döntések okairól. És igen, amíg az orvosok, tanárok, mérnökök, szakemberek éhbérért kénytelenek egyik hónap végétől a másikig valahogy kihúzni, amíg a fiataloknak egy élet munkája az otthonukat összekaparni, addig az elvándorlás tendencia lesz.

Bár még nem értük el az I. Világháború előtti szintet, és a litván adatok még nyomasztóbbak, de még pár ilyen megszorítós év (még csak egy kicsit kell összehúzni magunkat, aztán jobb lesz, 20 éve ezt hallgatjuk, btw), a magyar kivándorlók aránya is el fogja érni a 15%-ot. Akkor kíváncsi leszek, ki tartja majd el az országot, mert az zicher, hogy a cégek, a tőke és a kereső korúak mennek... És szerintem akkor fog borulni a bili.

És ennek köze nincsen a hazaszeretethez, mert aki jutni akar valamire, annak külföldön legalább egy fél hangyányival több lehetősége van megvetnie a lábát. Évek múltával aztán még mindig dönthet úgy, hogy hazaviszi a kint megszerzett pénzt és tudást, ha a szíve végérvényesen visszahúzza...

Megjegyzés küldése