Prelűd (illetve pre-lúd...)

Vannak napok, amikor az ember jobb, ha fel sem kel, mert kábé minden elbarmolódik valahogy, csináljon bármit is. Ilyenkor tényleg az a legcélravezetőbb, ha semmihez nem nyúl, nem tervez semmit és legfőképpen: nem akar sehová sem eljutni, hanem csendben meghúzódik a sarokban és megvárja, hogy másnap reggel legyen, mert biztosan kalamajka származik belőle, ha egy fél ujjpercét is megmozdítja... És ha mégis menni kell, mert/vagy muszáj elintézni, akkor jön a tipikus 'Kislány, ez nem a te napod...'

Lássuk csak részletesen, milyen is egy ilyen nap kezdete. :P

Még útban az első célponthoz megpillantottam egy táblát: XIII. századi templom. Igennn, ez kell nekem, groteszk oszlopfők, ódon hangulat, fa tetőzet, kő templom, tökéletes megalapozása a napnak...! Persze, ahogy azt Móricka elképzeli... A Marlow-i templom épp zárva, kívülről csak az itt-ott előtűnő fachwerk szerkezet árulja el, milyen régi épület ez...

Mentem is tovább, még tele bizakodással, mert a nap már melegített, kivételesen szép időt ígért a felhőtlen ég, s a hétvége első célpontjának az Old Thatch Garden-t szemeltem ki. Képzeljünk el egy vizes, zsúpfedeles házikó körüli, emberbarát méretű és legfőképpen növényekkel rendesen megrakott, hamisítatlan vidéki kertecskét. Csakhogy épp, mire odaértem, szeptember elsejét mutatott a naptár és a tulajdonos - láthatólag épp indulófélben - hiába beszélgetett a kapuban egyik ismerősével, mosolyogva közölte, hogy sajnos nem mehetek be, mert hát pont lekéstem, majd jövőre próbáljam újra...

Frusztrációmhoz illő mértékben vágtam hát be a kocsiajtót, majd a rükvercet és - már felhúzott ablakok mögött - szentségeltem egy isteneset és ahelyett, hogy a már jó előre kinézett következő célpont felé vettem volna az irányt, elindultam a legközelebbi barna tábla felé, Clivedenbe. Hiba volt. Aznap már a harmadik, pedig még csak délelőtt tíz óránál jártunk... (folyt. köv.)