Utána Bridgnorthban jártunk informálódni az angliai betelepülés hátterét illetően. A Citizens Advice Bureau-nál kezdtük, de itt voltaképpen csak azt tudtuk meg, amit a neten már kinyomoztunk az elmúlt hetekben: hogy EU-állampolgárként könnyen ide települhetünk és idővel kaphatunk állampolgárságot is, a munkavállaláshoz pedig nem kell különösebb engedély. Voltunk egy könyvelő cégnél is. Ági már az ajtóban belekezdett a mondókájába, így elég szerencsétlen pozícióból tárgyaltunk, de annyit azért megtudtunk, hogy ilyen kis vállalkozásra felesleges céget alapítani, a könyvelő inkább self-employment-et javasol, ez nagyjából az egyéni vállalkozónak felel meg. Utána ingatlanirodákat jártunk végig és kiadó házak infóit gyűjtöttük be. Itt nem titkolóznak annyira, mint Magyarországon, egész kis prospektusokat nyomtatnak az aktuális kínálatról. 3-400 fonttól már vannak házikók, és még 100-150 fontot kell rászámolni a rezsire és a helyi adóra.
Ma elkezdtünk kiadó lakásokat nézni. Bridgnorthban találtunk egy kis házrészt, nem túl forgalmas úton, pici kerttel, havi 500 körül adták volna. Nem olyan iszonyú hangulatos régi ház, de minden rendben van vele, és ha egyikünk a hálóban dolgozik, a másik a nappaliban, akkor egész jól el is férnénk benne. Gyakorolni persze csak hangtompítóval lehetne 10-12 méteren, és valami klubba kellene járni edzeni.
Karen este elvitt minket Chelmarshba a bátyjáékhoz, nekik van egy kis lakrészük, amit ki szoktak adni, ha a Dinney-nél telt ház van. Most is ez a helyzet, januárban tele vannak már, de akkor lakhatnánk itt. Megnéztük, kis emeleti lakrész, két szoba, konyha, fürdő. A háziaknak 5 kisfiuk van, irgalmatlan gyerekzsivaj volt végig, de jó fejnek tűnnek. Mondta Karen, hogy valami ismerősének lenne egy kis kiadó háza is a templommal szemben, de nem vitt el oda és már sötét este volt, hiába kerestük.
0 komment:
Megjegyzés küldése