Amint kiderült, sajnos ez a verseny tényleg meglehetősen zártkörű lett, a közelgő karácsony miatt mindenki inkább vásárolni ment, Chris és a felesége voltak csak kint, meg egy-két hunteres lövő a belövőpályán. Chris a Schmidt&Bendert látva jelképes leborulással tisztelgett az ipar eme remeke előtt, amúgy hamarosan neki is lesz majd egy ilyen távcsöve.
Rengeteg cél és tábla volt kirakva, de én kitettem a saját lőlapjaimat és azokra gyakoroltam, hogy majd hazahozhassam a lőlapokat. Nagyon hideg volt, 1-2 fok körül kezdtem a belövést és a végére sem ment 3-4 fok fölé. Amint kiderült, a puska pontos, csak nekem kell vele jól lőnöm.
Egy ritkás erdőben voltak kint a célok, és errefelé jó a közbiztonság, nem kószálnak színes fémtolvajok (sic!), hát be sem szedik őket egyáltalán. A felhúzózsinórokat a villanypásztoroknál használatos vezetőgyűrűkbe tették. Sajnos, a zsinór is villanypásztor-zsinór volt, olyan nehéz, hogy a szelet nem nagyon lehetett megnézni vele.
Rögtön az első pályán viccesen indult a dolog: az első cél, egy kis killzónás lement (nagyon gondosan lőttem, mégis csak ez adja meg az alaphangot az egész versenyre), de a távoli egy egész tiszta találattól is csak késéssel, igen komótosan dőlt le. Valószínűleg befagyhattak a célok az éjjel, Chrisnek már sokkal könnyebben dőlt le ugyanaz. Változtattam is a rendszeren annyiban, hogy ezentúl felváltva lövünk, mindenki egyforma eséllyel szívjon a beragadt célokkal. Volt is még egy-két ilyen, de végül is mind ledőlt, ha jól találtuk el, nem volt probléma, de néha ugyancsak megfontolt volt az a dőlés.
Chris egy Waltherrel lőtt, és bár jobbkezes amúgy, a domináns bal szeme miatt bal kézzel lőtt.
Nekem nagyon bejött ez az új tusa, persze ezt már a Cross Gunsnál is láttuk, de valóban szép magabiztosan lőttem vele, a markolat kényelmes volt és épp a megfelelő helyen.
Chris-szel eleinte fej fej mellett haladtunk, de aztán szép lassan elhúztam előtte. Végül is, Chris az előkelő ezüstérmes helyen végzett az Első Angol-Magyar Nemzetközi FT-Versenyen, míg nekem az utolsó előtti hellyel kellett beérnem :-) Ahogy itt szokás, sportszerűen gratulált a győzelmemhez és szemmel láthatóan nem volt elkeseredve, hanem tényleg imponált neki, amit ma tőlem látott.
Végül is 34:31-re nyertem, volt néhány kihagyott potya célom, de összességében elég nehéz pálya volt, elégedett voltam ezzel a hat hibával.
Utána még gyakorolgattam az erdőben, ameddig bírta a tartályom levegővel, és aztán indultunk hazafelé.
De előtte Ági még azért megnézte az Eden Project-et, ahol hatalmas kupolák alatt trópusi és mediterrán ökoszisztémákat termesztenek, plusz ráépült egy komplex oktató- és kirándulórendszer is. Voltaképpen egy elhagyott kőbányát fedtek le és csináltak komplett erdőket a kupolák alatt.
0 komment:
Megjegyzés küldése