A belövőpálya a nyílt mezőn volt, a versenypályáknak háttal. Mivel végig erdős terepnek tűnt, csak az egyik árnyékolót raktam fel a távcsőre. Nem sokat puttyogtam, de rendben is volt minden, és közben Tony bemutatott a csapattársamnak: Luke szintén a legjobb lövők egyike.
A Steyr-ről tegnap este teljesen leszereltem a válltámaszt, most már nem olyan hosszú Áginak a tusa, de csak a csupasz platninak támaszkodik a válla. A puska csak nagyjából volt belőve, de Ági leellenőrizte James kottáját (5 yardonként adta meg a clickeket, és még a 8 yardot), és nagyjából jónak találta, többet nem is filózott rajta.
A verseny egy kis erdős folton volt, a hátunk mögött már nagyban folyt a lődözés. Itt is, mint a Harriersnél, érkezési sorrendben lőttek a népek. Luke elég hallgatag volt, és elvolt jól magában. Nem sokat csevegtünk hát, lőttük a versenyt. A széllel nem volt nagy gondom, az első pályán óvatos mellétartással lement a legtávolabbi cél, onnantól hasonló taktikával lőttem végig az egész versenyt, a killzóna bal szélébe célozva, távolabbiaknál óvatosan ki is tartva belőle. Felváltva kezdtük a pályákat, és nem is volt gond egészen a térdelő pályáig, a verseny első harmadának végén. Itt valahogy furcsa sorrendben voltak a célok, a 10-est láttam, de a kilencesen nem láttam a számot. Kérdeztem Luke-ot, hogy itt most mi a sorrend, de nem válaszolt. Mindegy, gyönyörűen leszedtem, és akkor szólt Jon előttünk, hogy valaki lelőtte a célját. Hát az a kurva 9-es bent volt a sötét sűrűben, és helyette a 11-est lőttem le! Még szerencse, hogy az volt a nehezebbik cél, a 10-est azért meglőttem.
Mögöttünk még álltak páran sorban, de a többség már a sziluetteket lőtte. A szemközti domb tövében parkoltunk, és a sörétesek pufogása adta a háttérzajt a versenyhez.
Ági előttünk egy pályával lőtt, Jonnal volt egy csapatban. Nem is ment neki rosszul, 30-ból végül 22-t lőtt meg egy teljesen ismeretlen puskával és távcsővel. De jól érezte magát, lelkesen lőtt. Az első pályán volt két hibája, amíg kitapasztalta a szelet, de aztán már csak a nagyon távoliaknál hibázott. Az álló pálya volt még érdekes: volt egy egész könnyű cél a domb tövében, azt elhibázta, viszont mérgében leszedte a mezőre kitett harmincvalahány méterest, ami elég sok lövőn kifogott a mai napon.
Ez volt a meglepetés, amiről Jon mesélt pár napja: az erdő után hat cél kint volt a nyílt mezőn. Két álló, amiket gond nélkül leszedtem, és az ülőkkel sem volt gond, nem túl nagy rátartással mindet biztosan eltaláltam. A balsorsú térdelő után mérgemben úgy irtottam a célokat, hogy már csak egyetlen egy hibám volt, egy 55 yardos ment el, de ezt nem is láttam, merre.
A szembejövőktől már tudtam, hogy eddig 27 pont volt a legjobb, de nem is nagyon gondoltam ebbe bele, annyira azon a kurva céltévesztésen agyaltam. Megkérdeztem Tonyt, nem lehet-e újra meglőni, tekintettel a félreértésre, de sajnos nem lehetett. Akkor legalább a magam kedvéért megpróbáltam volna, hogy le tudtam-e volna lőni egyáltalán, érdemes-e sajnálni (elég nehéz cél volt) - de addigra már elbontották a pályának az elejét. Jon az utolsók valamelyikén hibázott még egyet, így lett 27 pontja, én viszont 28-cal végeztem!
Úgyhogy - mintegy születésnapi ajándékként - sikerült az, ami talán még egy európainak sem: MEGNYERTEM EGY ANGOL VERSENYT! Ha nem is országosat, de a legerősebb angol régió versenyén, 60-70 résztvevőből, köztük 15-20 éve lövő öreg rókák is, sikerült elsőnek lennem. Örülni még nem volt időm, nem is vagyok az az ujjongós típus, csendben vigyorogtam és leginkább fáradnak éreztem magam, de még ott volt a sziluettlövészet, azt azért nem hagytam ki. A szokásos módon ment, 3-5-4-1=13 ponttal zártam. A felénél tarthattam, mikor odajött Tony, hogy megnyertem a versenyt, és így mellesleg kvalifikáltam magam a Mesterek Kupájára is, ami a Téli Liga záró versenye, aztán már az országos versenyek jönnek.
Ekkor kezdtem el először komolyan gondolkodni azon, hogy érdemes lenne végiglőni a Téli Ligát, talán még valami jobb eredményt elérhetek az összesítettben is. Még éppen nem késtem le semmiről, eddig hat forduló ment le és én kettőn voltam ott, ha a maradék négyet mindet meglövöm, éppen meglesz az értékeléshez szükséges hat eredményem...
0 komment:
Megjegyzés küldése