És ma végre eljött a nagy nap, a puskatus átalakítása. Négy óra felé már ott voltam Lacinál, és - gondolva a sok érdekes műveletre - volt nálam fényképezőgép is. Bemelegítésként a válltámaszt szereltem össze, ahhoz csak csavarkulcs kellett. A tusavég majdani fél centis eltolása után ez az íves darab hozza vissza a szimmetriasíkba a válltámaszt. A MEC-sín természetesen több magasságban is rögzíthető rajta, viszont elfordítani nem lehet, fix furatok vannak a csavaroknak. Esetleg, ha új, szögben álló furatokat készítenénk, de erre szerintem nem lesz szükség.
A műanyag próbamarkolat is elkészült, némi próbálgatás után Laci még vett le belőle, és elkezdtük visszagömbölyíteni az alját is. Egy nagy, íves esztergakéssel csinált rajta mindent, az íves átmenetet ill. egy állítható szögű késvezetővel a kúpos felületet is.
Amíg ezzel foglalkozott, addig sem unatkoztam: a kettévágott tusa alkatrészeit martam le szép óvatosan. A markolat felőli résznek simára martam a tetejét, hogy azt is fel lehessen csavarozni az új tusára, a gyári ill. az általam faragott markolatokkal. Ezzel az készen is volt, talán soha nem is fogom használni, de a lehetőség legyen meg. A fontosabb azonban a pofadék alatti rész megmunkálása volt, első lépésben folytattam a marással a függőleges felületet, ide jön majd az újonnan legyártott összekötő fődarab. Ami egyébként nagyon filigrán kinézetű, bár Laci valami különösen szilárd alumíniumötvözetből készítette.
A kép alján látszik, mennyire sikerült a síkban maradni: az eredeti porszórt festésnek is csak egy részét szedte le, a marás határa abszolút nem volt érezhető. A ferde részt is lemartam, de mivel ezt már nem takarja semmi, inkább pár tizeddel felette abbahagytam, nehogy megsértse a festéket.
Szemből befúrtunk három furatot és össze is raktam a tusa alkatrészeit. Alulra, a vastag részbe egy sima csavar került, fent viszont a vékony és íves falat egy íves alátéttel támasztottam meg, amibe süllyesztett fejű csavarokat raktunk. Ez az egész alig több, mint 3 mm vastag, éppen elsuhan mellette a pofadék szerkezete. Mondanom sem kell, hogy az illesztés tökéletes lett kívülről is, és a három csavart még ebben az eldugott helyzetben is rendesen meg tudtam húzni az imbuszkulccsal, úgyhogy teljesen masszív is lett a kapcsolat. Felraktam rá a pofadékot, és helyére tettem a válltámaszt is. A tusa egésze kicsit rövidebb lett, ennek köszönhetően nem a teljesen betolt helyzet az alaphelyzete, hanem megint ugyanannyi mozgasterem van előre és hátrafelé is.
Most újra Laci jött. Amíg én a fentieket szereltem össze, ő meghosszabbította a gyári tusa közdarab hosszanti kimarását és megnyitotta hátrafelé a süllyesztéket az új fődarab számára.
Közben kitaláltam, hogy a markolaton a felső 11 fokos kúppal szemben egy ellenkező állású, szintén 11 fokos kúp legyen, és annak a végén pedig egy 33 fokos. Így a kúp három felülete 22-22 fokos szögekben törik meg, összességében elég gömbölyű a tenyeremnek, ugyanakkor a tompaszögű törések segítenek mindig ugyanúgy ráhelyezni az ujjaimat, de mindkét törés az ujjaim közé esik, így a fogásban már nem zavarnak.
Miközben Laci a markolaton alakított, a közdarab alsó felét már én martam meg. Kialakítottam az alsó lemez fészkét, csak nem süllyesztettem be olyan mélyre, hogy több anyag maradjon, bár a leggyengébb láncszem úgyis a fődarab a markolatállító csavaroknál.
Ezzel tulajdonképpen el is készültünk az összerakással, a két hosszú átmenő csavar felülről és egy süllyesztett fejű csavar alulról elég masszívan összefogják a tusát.
Ugyanez alulnézetből: a markolat rögzítése a kis excenteres darabbal előre-hátra és oldalra is eltolható, a tengelye körül forgatható is, de még magasságában is tetszőleges pozícióba beállítható így a markolat.
Ez lett a végeredmény: összerakott tusa és felszerelt gombócmarkolat.
Már csak a műanyag próbamarkolat volt hátra. A formájával már alapvetően elégedett voltam, a fa gombócnál kicsit nagyobb az átmérője és valamennyivel hosszabb is, és a tompaszögű törések is jónak tűnnek rajta. A felső peremét kellett még a kerület egy részén levenni, hogy ne lógjon bele az elsütőszerkezetbe és az ujjamat se nyomja. Ezt egy nagy, precízen forgatható tokmánnyal oldotta meg Laci, feltette a marógépre és így marta körbe egy darabon.
Jó 6 órát dolgoztunk rajta, az éjszakába nyúlóan, de elégedetten mentem haza, mert nagy dolgot vittünk ma végbe!
0 komment:
Megjegyzés küldése