Most nem raktak célokat a bunkerbe, hanem az iroda volt itt,és már készülődött az ebéd is. Csak jelképes 10 zloty nevezési díj volt, épp hogy a kolbász kijött belőle szerintem.
A belövőpálya a tegnapi volt, de a puskám valami iszonyatos módon alá hordott a közeli távokon is (több mildottal, 12,5x-ös nagyításon!) Megmértem a sebességét, hát csak 170 körül volt... Azt szépen tartotta, ezért az ütőrugó törésére gyanakodtam, ami esetleg utána még tovább dolgozik a maradék két fele, csak kisebb energiával. Ott helyben kivettem a puskát az agyazásból és megnéztem, de így szemre semmi baja nem volt a rugónak. Talán csak megroppant benne valami a reggeli hidegben, vagy ez az évente jelentkező teljesítménycsökkenés, tavaly Jászfelsőszentgyörgyön is hasonlóan jártam, csak az nem volt ennyire durva, nagy nehezen tudtam kezelni és egy második helyre még az is jó volt.
Úgyhogy most nem filóztam rajta sokat, egyszerűen feltekertem újra a normális értékre és lőttem vele tovább. A távcső jól bírta a tusából való ki- és visszaszerelést, szerintem csak attól állítódik el, ha a szereléksínt veszem le a csőről.
Viszont a szórás most is nagy volt a hunter kedvéért csatasorba állított JSB Exact lövedékekkel, nem volt sok kedvem így nekiindulni a versenynek. Ezért inkább megkerestem Emiliát és elmeséltem neki, milyen megbízhatatlan lett a puskám és a segítségét kértem, hogy találjunk nekem egy kölcsönpuskát. Az első srác, akit megkérdezett, rögtön beleegyezett. Marek a neve, látásból már ismertem, de még nem beszéltünk. Egy Daystate MK3-mal lő, valami kis nagyítású távcsővel. Az autónk ablaküvegének leheletfinom porrétegére vázolta fel nekem, melyik távon hová kell tartani, ezeket aztán átmásoltam golyóstollal a bal kezem fejére és így indultunk neki a versenynek.
A szokásos eligazítás után elindultunk lőni. Természetesen, Marekkel voltam egy csapatban, és még egy kezdő HFT 3/4 lövővel, aki nem sok vizet zavart. Ágicza két FT-s lövővel került egy csapatba.
Most csak néhány pálya volt az erdőben, annak is inkább csak a szélén, a legtöbb célt a bunker feletti dombról kellett meglőni. Ez azért volt különösen durva, mert egész nap durva szél fújt, és nem csak a lövéseket vitte el, de a fázósabbak a második fordulóban már el sem indultak. A verseny 15 pályából állt, 2-2 céllal. Kimondott álló vagy térdelő nem volt sehol előírva, de a Czerwona Górában látott, kikényszerített pozíció sem nagyon volt. De épp elég volt nekünk a szél is...
Az első fordulót úgy lőttük végig, hogy először Marek lőtte meg a két célt, aztán én duplán, 1-2-1-2 sorrendben, majd a harmadik csapattársunk. Nekem muszáj volt most meglőnöm őket kétszer is, mert ha FT-t lövök másodikként, akkor már tudtam volna a távolságokat a második körre. Így most duplán lőttem HFT-t és majd a második körben duplán lövök FT-t. Az elején kicsit bizonytalankodtam, de aztán rájöttem, hogy fekve és a karónak támasztva gyakorlatilag olyan stabilan tudok lőni, mintha állványból lőnék, nem is nagyon hibáztam azután, csak egy-két távolit vitt el a szél vagy a vízmérték híján megdöntött puska, és a kis lyukú közeliekből maradt fenn pár. A lehetséges 120-ból 104 pontot értem el, Marek szerint ez nagyon jó eredmény. Pedig voltak vicces célok, a lengő hintára kirakottat még nem is említettem, de volt igen mélyre kirakott cél, sötét dobozba rejtett, stb.
Mi még egész jól jártunk a három fős csapatunkkal, mert voltak 6-7(!) fősek is. Egy ilyen éppen előttünk volt, úgyhogy volt elég időnk beszélgetni és pihenni is. Így nappali fényben is tetszett a hunter, bár most alig volt térdelő lövés, álló meg egyáltalán nem. Az viszont biztos, hogy a 20 méternél közelebbi célok távbecslését komolyan javítani kell, mert a hunterben ezek is a nehéz célok közé számítanak ha kisebb killzónával rakják ki őket. A 40-es célokat viszont mindet meglőttem a közeliek közül, és néhány kisebb lyukút is. Igyekeztem kreatívan lőni, ahogy Morskóban láttam a nagyoktól, akik igen gyorsan lőttek, de előtte perceken át szemlélgették a legmegfelelőbb lövőszöget. Volt egy olyan cél például, amit Marek elhibázott, én viszont meglőttem. Nem volt túl nehéz, 30 m körüli, de az ágak nagyon belógtak elé. Én nem a karónak támasztottam a puskát, hanem másfél méterrel jobbra feküdtem, és csak a lábammal értem a karót. Megtámasztásom ugyan nem volt, viszont tisztán ráláttam a célra és le is szedtem mindkét alkalommal. És ez is szabályos, ha az elsütőbillentyű nem lóg túl a lővonalon.
Ágicza nagyon jó hangulatban versenyzett, a csapattársainak nagyon imponált már maga a tény is, hogy egy 7,5 J-os kis puskával állt ki ellenük és egy ilyen kis távcsővel (azt persze nem tudták, hogy a távolságokat róluk leste le végig, azért akart mindig utolsónak lőni :-). Eleinte optimisták voltak, hogy akárhogy is lesz, a dobogós hely legalább biztos. Akkor mondta nekik Ági, hogy én is lövök. Nagyon rendesek voltak vele, egy 50 m körüli célnál például vállt vállnak vetve kiálltak mellé, hogy leárnyékolják a szelet, amíg Ági lő :-)
De a legemlékezetesebb lövése az utolsó pálya utolsó célja volt, egy szintén 50 méteres állat, magas fűben. Ági nem látott rá rendesen, ezért muszáj volt térdelve meglőnie, tenyérnyit mellé tartva a szél miatt - és eltalálta! Persze, szerencse is kellett hozzá - de ugye, hiába a szerencse, ha nincsen lik iránt... Ezt a lövését később a lengyel fórumon is emlegették még a kollégák, mint nevezetes bravúrt.
Az első forduló után megnéztem a puskámat, hogy változott-e valamit a sebessége. Nem változott, ezek szerint tényleg csak gyengült egyet a rugó. Kimentem a sziluettpályára, és a viszonylag durva szél ellenére nekiálltam lőni. Az Exactról a nagy szórása miatt teljesen lemondtam, Heavyvel lőttem, még hozzá ezúttal a válogatottakból, ha már az OB-t is meglőttem csak úgy a dobozból kivett lövedékekkel. Először azt hittem, megüt a guta: megint alacsonyabb volt a sebesség. De aztán eljutott az agyamig, hogy most a nehezebb lövedékkel lövök, és így teljesen normális minden. A hunter feldobott, nagyon jó hangulatban lőttem: a csirkéket és a disznókat hibátlanul leszedtem, a pulykákból hármat, és az első kost lőttem le éppen, mikor egy szélroham leborította a többit is (ennyit a szél erejéről). És sajnos, Dominyk már nem akart kimenni felállítani őket, mert hogy kezdődik a második forduló és menni kell. Ezt utólag nagyon sajnáltam, mert egy párat még biztosan leszedtem volna. Mindegy, 14 találattal hagytam ott a pályát és még volt négy lövésem. Sajnos, az FT-verseny végére már nagyon fáradt voltam, és csak egy kost tudtam még lelőni, így 15 ponttel végeztem. Marek 14-et lőtt, viszont a hunter nyertese, Steaven, csak 8-at... Komolyan, ha kicsit több előírt testhelyzetű cél lett volna a hunterben, talán még dobogós is lehettem volna, azokat a múltkori éjszakai hunteren is mindet lelőttem.
Az ebédet már csak délután volt időm megenni, pedig Andreas nagyon lelkesen és finomat sütött. Szerintem neki legalább annyira fontos a társaság és a szórakozás is, mint a lövés, a versenyen ma nem is indult el egyáltalán, viszont atyánk helyett atyánk volt mindannyiunknak.
Délután az FT-t már csak Marekkel lőttem, a harmadik kolléga feladta a harcot. Többen is kiszálltak ebéd után a küzdelemből, annyira hideg és szeles idő volt. Most is ő lőtt először, gyorsan végzett úgyis, aztán én lőttem, megint csak 1-2-1-2 sorrendben. Néha jobban örültem volna az 1-1-2-2-nek, mert sok lőállásban komolyan át kellett cihelődni a másik lövés leadásához. De mindegy, a kis csipeszekkel megoldottam, hogy ne kelljen mindent kétszer lemérnem, és végül nagyon egyenletesen eloszló hibákkal, 54 pontot lőttem a 60-ból. Ágicza 50 méteres célját én is csak térdelve láttam rendesen, és úgy is lőttem le - de ezért nem járt különösebb ováció, tőlem sajnos már elvárják az ilyesmit.
Ez a verseny egy helyi kupa záró fordulója is volt, úgyhogy még hosszasan számolták a kupagyőztesek pontjait, én közben meglőttem a sziluett befejezését. Pisztollyal viszont nem lőttem, mert senki más nem indult volna rajtam kívül. A puskás sziluettet így is megnyertem, az FT-t is, HFT-ben pedig 5. lettem és Marek, a puska tulajdonosa csak egyetlen ponttal előzött meg!
Az eredményhirdetés merőben csak erkölcsi elismerésből állt, az alacsony költségvetésből következően egy-egy kézfogással jutalmazták a győzteseket, bár a taps ugyanolyan lelkes volt. Még elbeszélgettünk a sporttársakkal, Marek és Steaven hívtak január közepén Bielsko-Bialában egy helyi versenyre, úgyhogy találkozunk még máskor is.
Hazaérve láttuk, hogy Gerhard időközben elküldte a meghívólevelet az eberni versenyre, és felkerültünk a CO2-fórumra is a résztvevők közé. Radek viszont írt, hogy a német versenyre nem tud elmenni, de cserébe Varsóban ajánl nekünk egyet, amit az ő klubjuk szervez és az biztos jó verseny lesz. Két hét múlva, 18-án lesz. Rövid megbeszélés Ágival és máris írtam neki, hogy megyünk - feltéve, ha nem lesz egy rohadt ág sem a lövedék útjában. Egy perc nyugtunk nem lesz, ebben a hónapban minden hétvégét
És, ha már lengyelek: találtam egy weboldalt, ahol egyszerűen és értelmesen leírták a lengyel kiejtési szabályokat, máris sok minden világosabb. A legzavaróbb, hogy náluk pont fordítva van az 's' és az 'sz' ejtése, mint nálunk. De most legutóbb kitalálták, hogy 'Andrasz'-nak írják a nevemet és ettől hirtelen mindenki rendesen ki tudta ejteni.
0 komment:
Megjegyzés küldése