WKFT Kupa, Chrcynno

A megadott GPS-koordinátákon nem találtuk a lőteret, de ahogy tovább mentünk, az erdő szélén Ági talált egy nagy csomó mohát, és szerencsére már éppen végzett a begyűjtéssel, mikor arra jött pár lengyel kolléga és megmutatták az utat. Ez is egy használaton kívüli rakétabázis, és nem azonos a múlt heti elmaradt verseny helyszínével, amit erre a hétvégére már nem tudtak megszerezni.

Radek sietett minket üdvözölni, megajándékoztuk egy üveg Tokajival, aztán mentem belőni a puskát. Egy picit alá hordott, de sajnos a sebességmérőt otthon hagytam, így nem tudtam bővebben utánajárni a dolognak.

Megmutattam Radeknek is a dolgokat a puskán, lőtt vele néhányat, jól ment neki. De leginkább úgyis a Schmidt&Bendert nézegette, szerintem nem is puska kellett neki eleve, hiszen azt bárkitől kapott volna kölcsön helyben is, hanem a távcső miatt érdekelte ennyire, mert ő is ilyet készül venni.

Ő is mutatott nekem egy érdekes távcsövet, Kahles gyártmányú, ez is az igendrága fajtából való, csak hunterre. Érdekessége volt az a négy külön-külön beállítható marker a magassági tekerőn, amivel pl. sziluettlövészethez vagy más fajta lövedékekhez be lehet állítani négy különböző zérót.

Harminc méteren szinte minden lövésem belement a 15-ös körbe, és 50-en is szinte mind a 40-esbe. Valamennyire alá hordott a puska, de alapvetően azért használhatónak tűnt.

A közös puska miatt természetesen mi ketten voltunk a csapatban Radekkel, és Ágicza jött velünk pontokat írogatni. Ez tényleg jó FT-verseny volt, minden célra rendesen rá lehetett látni, meg is lehetett őket lőni, igazán érdekes és színvonalas volt.

Akadt azért néhány elég érdekes cél is, de nem maga a távolság vagy az átmérő volt különleges, hanem a lőállás: például egy térdelőt szó szerint egy árok aljából kellett meglőni, egy állót pedig egy bunker lépcsőjén állva, a földből csak félig kilátszva. De volt olyan cél is, amit tényleg 45 fokban felfelé kellett meglőni.

Az eredményt jónak mondhatom, 4-4 térdelő és álló célból csak 1-1 maradt fent, kihagytam egy nagyon kis lyukút, meg egy távoli célt. Radeknek nem ment annyira jól, az ő puskáján sokkal könnyebb és direkt az elsütés, ezért most rendre lefelé rántotta a puskát, így én 36 ponttal második lettem, ő 33-at lőtt.

A verseny után még egyszer végigmentünk Radekkel a pályán, egyrészt összeírtuk nekem a szokásos statisztikámhoz, melyik célok voltak előírt testhelyzetűek, másrészt próbálgatta a távcsövet az egyre sötétebb erdőben. Kiderült, hogy a szélkereszt-megvilágítást csak azért tartotta gyengének, mert a magas pofadék miatt nem tudott rendesen belenézni és úgy nem látta teljes fényében.

Aztán lőttünk is vele néhányat, egy 50 méterest szedett le előttem többször is, és a szálkeresztekről beszélgettünk. Elmondtam neki, mekkora igazából az első képsíkos szálkereszt, meg hogy én milyet terveztem magamnak. Szerinte a Schlösser típusú szálkereszten túl sok a minta és az nem jó. Abban rendületlenül hisz, hogy berakható az 1. képsíkos szálkereszt is a második képsíkba, állítólag valaki ismerősének megvan ugyanaz a szálkereszt mindkét képsíkos változatban. De szerintem az a katonai távcső lehet, két hasonló mildotos kereszttel, nem az FT-távcső.Utána Marcel is próbálgatta a távcsövet, mert ő is gondolkodik egy ilyen beszerzésén.

Amúgy, jól felszerelt verseny volt, például helyben csapolt sört is mértek, ezt természetesen ki is próbáltam. Amíg a távcsövet nézegettük a kollégákkal, a verseny utáni tombolán nyertem egy doboz Heavyt, fegyverzsírt és egy üveg Ballistol olajat, sorban hordta őket ide Radek.

Aztán még éppen visszaértem a díjkiosztásra, és átvehettem a kupát a második helyért.