2009. október 3., szombat

FT-HFT Kupa, Bujaków, 0. nap

Egyre rutinosabbak vagyunk már az utazásban, egymást hosszabb távokon váltva, jó tempóban, szinte megállás nélkül mentünk Bujakówba.

Ezúttal nem volt akkora társaság, éppen vonultak lefelé a pályaépítők, Emilia és Andreas maradtak még velünk egy darabig. Most egész másfelé építettek pályákat, a belövőpálya sem az út felé eső részen volt, hanem a bunker mellett, egy kis placcon. Így csak 41 méteres lett, az FT-sek a távolabbi célokra ún. extrapolációs eljárással (nevezik ezt hasraütéses technikának is) lőhetnek be :-)


Andreasék el is mentek idővel, mi viszont kaptunk egy kulcsot a kapu lakatjához, hogy még gyakorolhassunk. A puskám még mindig a kis piros tusában volt, csak a markolat újra az eredeti gyári, szeretném újra kipróbálni azt a mindenféle általam faragott markolatok után.


Ágicza puskája is megint megszokottabb formát öltött, azért ezzel a kisebb távcsővel jóval arányosabb az egész. Be kellett tehát látnunk, hogy valóban túl nagy volt hozzá a nagy Nikko távcső. Ami azt illeti, nem lesz túl sok esélye vele a nála kétszer nagyobb energiájú puskák között, de az esélytelenek nyugalmával talán még jobban is fog lőni, szórakozni pedig végképp lehet így is.


Vittem magammal 5-5 darabot a sziluett állataimból, és Andreas hirtelen jött ötletével kiraktunk a belövőpálya mögötti pihenő placcról négy erdei padot a célok közé, rá a sziluettekkel. Nem volt túl jó rálátás, egy-egy sor végiglövéséhez is lőpozíciót kellett váltani, a kosok mögött pedig már a fekete gumifal volt, alig láttam az állatokat, a második körtől kezdve szerencsére már célozhattam a lövésnyomokra. A fotón három sorozat eredménye látható, persze némelyikre többször is kellett lőni, mire lement, de összességében elégedett voltam a teljesítményemmel.


Próbálgattam a puskámat, hogy tudok vele hunter módra lőni. Ebben a sportágban nem lehet állítani a távcsövön semmit, ezért a nagyon közeli és távoli célok képe életlen, a távolságokat is csak szemre lehet megbecsülni, és a távcső alá/fölé emelésével követjük a röppályát az állítócsavar tekergetése helyett. Azt hiszem, 20 méter felett nem lesz problémám, elég jól látom a célokat és el is találom őket. Lődöztem még közelebbi célokra, próbáltam megsaccolni a távolságot, ezek jellemzően alá mentek, de majd csak boldogulok valahogy...

0 komment:

Megjegyzés küldése