Bridgnorth

Útban a Millride felé megálltunk Bridgnorth-ban, a piac kis épületében rendes piac volt, be is vásároltunk mindenfélét. Pénzünk még mindig nagyon kevés volt, csak euróból volt feleslegünk, úgyhogy 300-at átváltottunk fontra egy utazási irodában, aztán szétnéztünk egy kicsit a belvárosban. Egy hegyoldalba épült a városka, szélső harmadában a folyóval, volt itt valaha egy vár is, amiből mostanra egyetlen fal maradt csak meg. A főutca igazi, klasszikus vidéki Anglia, több száz éves, fachwerkes fekete-fehér, vegyítve nyers téglaházakkal, de egyik háznál megtorpantunk, mert ilyet viszont még nem láttunk: egy egyszerű téglaházra is felfestették a fachwerk szerkezetet. Jól látható mögötte a tégla, de kicsit távolabbról egész hiteles a látvány.

A fedett piactér az egykori városháza alatt található és már több száz éve változatlanul üzemel, mindenféle kistermelők árulnak itt sajtokat, pástétomokat, húsárukat, zöldséget-gyümölcsöt. Elméláztam azon, hogy milyen jó is lenne, ha szombatonként ide járhatnék bevásárolni... :) Azt hiszem, nagyon gyorsan át tudnék szokni rá...

A főutcából nyíló kis mellékutcácskák néhol nem nagyobbak egy sikátornál, és nagyon hangulatossá varázsolták őket az itt lakók, Nyilván az is segít a hangulatteremtésben, hogy macskakővel meg klinkerrel vannak a járdák még mindig burkolva, köztük megtelepszik a moha, és a virágcserepek is télen-nyáron kint vannak az ajtók előtt, na meg ahol lehet, a falakon is. Az ilyen függőleges kertek alaprajzilag talán fél négyzetméter sincsen, de a falon több méter magasan bontakoznak ki a különböző növények.

Leballagtunk a folyó mellé, innen is jól nézett ki a város, a sziklaormok alatt fel lehet menni egy kisebbfajta fogaskerekűvel a hegytetőre: Cliff Railway.

Fotóalbum: Bridgnorth