Edzés a Furnace Mill-nél

Hajnali négy felé voltunk ott a kompnál, és még éppen be tudtak rakni az egy órával korábbira, begurultunk és szinte már indult is. A fekvőhelyek már mind foglaltak voltak rajta, egy asztalnál ültünk le és írogattam tovább a blogot. Angliában én szinte végig aludtam, délelőtt értünk Alkertonba, ahol Ági megnézte a Brook Cottage Gardent, míg én pihentem. Még egy kis, normann kori templomot találtunk a faluban, ami feltűnően emberléptékű volt, már-már lakás hangulatú belső térrel, mindenkinek a saját hímzett párnájával a padok előtt.

Kora délután értünk Furnace Millbe, ez egy kis horgásztó és a mellette lévő klubépület. A tavakon túl, az erdőben egy fixen kialakított HFT pálya van mellette, és egy komplett belövőpálya. Philip már a hatvanas éveihez közeledik, lelkes lövő és mellesleg ő a BFTA minősítéseket intéző embere, de neki eddig még csak az A grade minősítés jött össze, évek óta mindig éppen csak lemarad az AA-ról.

A belövőpályán egy nagy fatörzs volt keresztben a huntereseknek, de oldalt le tudtam ülni rendesen. Kiderült, hogy a párnámat otthon felejtettem, így a belövést egy összehajtogatott pokrócról lőttem végig, ezzel is versenyeztem.

A puska nem állítódott el a hosszú úton, lőttem párat egy 50 méteres bukócélra, aztán kipróbáltam, hogy jobb-e az újabb szériás lövedékem, mint a régebbi. Hosszas kísérletezés után végül úgy döntöttem, hogy az újjal fogok lőni, már csak a próba kedvéért is.

Phil nem sokat lőtt be, pár lövés és már ment is a pályára, aztán kezdtük a versenyt. Ágicza írta az eredményeket, eleinte megvártuk egymást, majd egyszerre lőttük a pályákat, hogy jobban haladjunk. Persze, hunterre épített célok voltak, nem jelentettek akkora kihívást, de azért érdekes volt így is, ez a cél például egy hordóban volt, a lyukon át kellett meglőni.

Menet közben egy-egy célt ötletszerűen kineveztünk térdelőnek vagy állónak, például ezt a trükkös célt, amit majdnem 45 fokban felfelé kellett meglőni, el is hibáztuk elsőre mind a ketten, de másodikra persze, versenyen kívül, már lement.

A pálya nem volt túl nehéz, csak állandóan fel akartam borulni a lejtőn a pokróccal, és egy kis lyukú célnál eltekertem, 13,5 helyett 18,5-re állítottam a magasságot, mert éppen belógott egy vonal a feliraton... Kettőt viszont meglőttem az alacsony vadhálón át, ettől kicsit tartottam, de nem volt akadály.

Közben persze beszélgettünk Phillel, ő a lövedékmosást említette, mint megfontolandó technikát. A végeredmény 4-3 lett Phil javára, azt az eltekerést sajnáltam nagyon, anélkül idegen pályán döntetlent lőttem volna... Utána még lődöztünk egy kicsit, egy 41 méteres célt az erdei út túlsó feléről lőttünk, ahonnan már 50 m körül volt. Kipróbáltam a puskáját, majd párszor lelőttem állva is a célt. Érdekes, ezt mindig az tudja megcsinálni, aki nagyon meg akar mutatni valamit. Varsóban Radek játszotta el, most pedig én. Szeretem az ilyen lövéseket, emlékezetesek és jól hangzanak a szemtanúk elbeszéléseiben ('...és akkor állva lazán leszedte négyből háromszor az 55 yardos célt...').

Phil kölcsönadta nekem a párnáját a holnapi edzőversenyre, és ajánlott egy nagyon jó inn-t a közelben, de sajnos csak este hattól adtak vacsorát. Helyette egy igencsak átlagos kaját ettünk máshol, éhesebben keltem fel az asztaltól, mint ahogy leültem. Az egyetlen előnyük a WiFi internet volt. Aztán nagy nehezen megtaláltuk a szállásunkat, azt teljesen bénán magyarázták el és mások is eltévedhettek, mert külön tábla jelezte egy helyen, hogy ez NEM a Dinney Farm. De aztán csak odaértünk, egy farmon álló ház tetőterében kaptunk szobát, kis nappalival és a hálóból leválasztott fürdővel.