2010. július 1., csütörtök

Montrésor

A kis település saját jogon is egyike a 100 legszebb-nek, folyóparttal, kastélykával a szirtfok tetején, szóval egy nagyon jó hangulatú, girbegurba utcácskás kis hely.


Mi a kastélyt vettük szemügyre, ami a XI. században erődként épült, majd az 1500-as években nyerte el mai formáját, mi meg éppen időben érkeztünk, hogy körbejárhassuk. Egyetlen család tulajdonában van már másfél évszázada, a lakói mindent megőriztek a berendezésből, és gyanítom, a viktoriánus idők óta gyakorlatilag változatlanul állnak ott tárgyak, bútorok, dekoráció, minden...






A bejárat is stílusos, szőlővel futtatott, és amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, akkor mesélnek, hogy a család, aki itt lakik, meg lengyel, és a fenntartó személyzetet is lengyel ajkúakból verbuválják itt. Kaptunk egy A/4-es laminált prospektust, majd elindultunk a kertben, ami egy belvárosi kis parknak is simán elmenne, ha azt vesszük, hogy a túloldali épület is kb. akkora és olyan stílusban épült, mint a kastély, csak azt most is lakásra használják, nem bemutatótermeknek...



Na de vissza a kastélyba, ami kellőképpen gótikus és szegzugos ahhoz, hogy szeressük, bőrből készült tapéta a falon, sötét, nehéz bútorok és drapériák, szőnyegek, a nagy fogadóteremben kis fa csigalépcső visz fel a felsőbb szintre, ahol még járható trezor is van, gardróbnak álcázva, meg nagyterem, és az egyik kis, folyosó végi szobában ott van a csak tükörből látható kedvenc Greuze-képem, valószínűleg értő kéz másolatában a La cruche cassée is - mivel az eredeti a Louvre-ban pihen... :P A ház egyébként is nagyon csinos, finom stílusú festményekkel van zsúfolásig megrakva, legtöbbje portré, ami a család felmenőit ábrázolja az éppen aktuális évszázadok különböző stílusú interpretációjában, már csak azt várja az ember, mikor tűnik fel egy-egy frakkos komornyik vagy hosszú ruhás, századforduló korabeli úrhölgy, mert a kép annyira teljes, a legapróbb részletekig...


A súlyos tölgy bejárati ajtón kikerülve még leültünk a kastély folyóra néző oldalánál levő kis padra, egy legalább kétszáz éves cédrus alá, és azt néztük, hogy milyen jó kis kastély ez, ilyen rövid idő alatt is kívül-belül megkedveltük, jó érzés ott lenni nagyon. Úgyhogy egy jó órát csak lógattuk a lábunkat, alattunk a kis faluval, mellettünk meg a gyönyörű, karcsú tornyokkal, és nem cseréltünk volna senkivel... :D


Aztán még komótosan lesétáltunk a folyópartra, ahol a helyi kölykök hídról vízbe ugrósat játszottak, majd lassacskán továbbindultunk.

Más így látta: http://www.experienceloire.com/
Mi meg így: Montrésor

0 komment:

Megjegyzés küldése