2010. július 24., szombat

The Lizard

Nemes egyszerűséggel a Gyík-félszigetnek nevezik Anglia legdélebbik, mélyen a tengerbe nyúló csücskét, ami még messze van a télen meglátogatott Land's End-től, ám annál sokkalta látványosabb és hívogatóbb - a szakadó eső és a lassacskán leszálló köd ellenére is.




A ködkürtök fél percenkénti tülkölésére és a mintegy ötven méteres látótávolságra cseppet sem számítva értük el a Lizard Point-ot, ahol még a második világháborúból visszamaradt fa raktárak vannak lent a parton, és ezerrel tombol a szél a fekete szikláknak csapva a hullámokat.


Félelmetes egy hely, két mérföldre fekszik innen egy másik csodás természeti képződmény, a Kynance Cove, ahova innen gyalog lehetne eljutni, de az már nem fér bele az időbe, autóval viszont a parkolási díj megfizetésére nem vagyok hajlandó, úgyhogy hagyjuk a fenébe, tengerpartból van, megvár. Majd a következő alkalommal sorra kerítjük Heligan és Glendurgan után közvetlen csatlakozással, amikor már látunk is belőle valamit és nem életveszélyes az áztató esőtől csúszós ösvényeken végigmenni... Inkább indulunk tovább a Church Cove-ot megnézni, ahol a fentihez hasonló kis házikók állnak...


Fél tucat ház laza csoportja ez a sziklákhoz szinte odaragasztva egy hajdan a csempészek által használt, eldugott kis keskeny, meredek partfalú öbölben, amit a helyiek és egy-két megszállott ismer csak, mert nem a turista-célpontok legfelkapottabbika. Így aztán elidőzünk itt, kis házikókat és még kisebb, de annál dúsabb vegetációjú kerteket fotózva.


Következő állomásunk a Mullion Cove, egy hasonló, de az előbbinél háromszor akkora tengerpart és egy kis falucska, ami már a domboldalra kapaszkodik. Ha nem lenne ekkora köd, valami csodálatos panorámát kellene látnunk, de a tengerpart kárpótol érte.


Pár hardcore helyi kölyök csobbanósat játszik az öböl hullámoktól védettebb részén mezítláb, rövidgatyában és pólóban, egyiken látok csak rövidre vágott, feltételezhetően neoprén dresszt. Az, hogy az angolok a hideget jól bírják, nem meglepetés. A gyerekeket simán hagyják a legnagyobb hidegekben is mezítlábas cipőben és egy pulóverben közlekedni, a karon ülő és alig totyogókon is elég hiányos szokott lenni az öltözet, de ez a látvány nálam kiverte a biztosítékot. Épelméjű(bb) turisták kabátban vacogva nézik a rögtönzött bemutatót, ahogy újra és újra kapaszkodnak fel a lépcsőkön; csobbanás, röhögés, kiabálás, ismétlés...


A mai utolsó állomás Coverack, és nem azért, mert annyira unnánk a dolgot, hanem mert hiába van még bőven délután, alkonyi fények derengenek maximum, és minden elmúló órával drasztikusan csökken a látótávolság. Fotózni már így sem nagyon lehet, a köd szinte késsel vágható, úgyhogy mindössze pár képpel kell itt beérnünk, pedig ez is egy aranyos kis halászfalu lenne amúgy:


Cornwall sajátságos klímájáról itt: /Geography of Cornwall & Climate

Fotóalbum: The Lizard

0 komment:

Megjegyzés küldése