Az ingatlanos irodájából kilépve úgy véltük, igazán megnézhetnénk a belvárost, ha már a közvetlen (na jó, nem is annyira közvetlen) közelébe költözünk. Igencsak elszoktunk már a félezres lélekszámnál többet számláló településektől, és az ilyen típusúból is csak a kis, kedves méretűeket tudjuk elviselni, és ez a város pedig már ormótlanul nagy.
A belvárosban egy halom fachwerkes ház áll, közötte járnak el a helyi és a helyközi buszok, és persze a komplett személygépkocsi-forgalom is, úgyhogy messze nem egy nyugis hely. Be is menekültünk gyorsan a főtérre, ahol egy XIII. századi templom áll, igencsak félrecsapott ólom- vagy palasüveggel.
A csavaros fagyik szerkezetét idéző tornyot az egyik pestisjárvány előtt kezdték el építeni, majd félbehagyták és kicsit ült félkészen, aztán újra nekifogtak, de úgy látszik, ez a szerkezet nem éppen a legstabilabb. Az évszázadok folyamán megdőlt, majd így rögzítették belülről, és mint a pisai ferde tornyot, inkább meghagyták ilyennek, mert ez a szexepilje. :-P Vagy csak túl sokba fájna lebontani és kiegyenesíteni, mellesleg már nagyon régóta ez a város szimbóluma is, szóval eszükben sincsen hozzányúlni...
A templom belseje egyébként a szokásos fa szerkezetű mennyezet, rengeteg faragott padsorral, mind-mind a több évszázados, feketére érett-pácolt tölgy, amit lakk-simaságúra koptattak a hívők...
Aztán vettük is az irányt leendő lakhelyünk felé, úgyis dél felé, a kertek alatt megyünk haza, hát miért ne ejtenénk útba. ;)
Chesterfield képekben: itt
0 komment:
Megjegyzés küldése