2010. július 3., szombat

Spanyol OB, Baszkföld

Urruñában léptük át a határt, és ennek alkalmából jól körbe is fotóztuk a városba vezető körforgalomba helyezett zöld szigetet.


A Pireneusok itt a legzöldebb arcát mutatja, dús legelők, hajmeresztő magasságokat elérő bércek között kanyarog az út, majd beér San Sebastiánba, ahol őszintén szólva nem laknék, annyira romos és lepukkant nagyváros képzetét kelti - mint Soroksár a rendszerváltás előtt, legalábbis ennél rosszabb hasonlatra most nem futja emlékileg...

Egy kényelmes és tágas hotelt foglalunk el a lövészkollégákkal egyetemben, udvarán három-négy méteres magnóliafák, pálmák és hortenzia mindenütt, növényileg tökéletes a hely. Az egész összkép mégis valahogy nyugtalanító: sem a helyi építészet, sem a méretek nem fognak meg, minden túl nagy, túl zsúfolt és túlságosan is elhanyagolt a tipp-topp Angliához képest: a cirkók például az erkélyen, a száradó ruhák mellett vannak odakint, málló vakolat, rumli az általános látvány.


Szerencsénk volt, mert kifogtunk egy hidegfrontot, úgyhogy nem sültünk meg a verseny két napja alatt. Igaz, nekem legalábbis a nézőknek kijáró élményből sem jutott, az idióta szabálynak megfelelően nem lehet a versenyzőket csak a kordon túlfeléről bámulni, nehogy valami galiba legyen a sok puskás ember miatt: itt is csúnyán parázik a rendszer a fegyverek miatt, ez itt Baszkföld, na meg az ETA (nem a porszívó), miegymás.

Úgyhogy hiába kedvesek a szervezők, tök jó fejek és nagyon megkedveltem őket, ráadásul marha jó a kaja, ideális az időjárás és végre a nyelvet is kedvemre gyakorolhatom, de pár apróság miatt nem felhőtlen a hétvégi ob végkicsengése. András 'csak' az ötödik helyet csípte meg a nemzetközi mezőnyben és vele egy ízléses emlékplakettet kapott, a gálavacsora végeztével indultunk is útnak, várt már Franciaország a sok-sok megnézni valóval...

Urruñai hortenziák: a francia-baszk határon

0 komment:

Megjegyzés küldése