Monpazier

Egy bastide, vagyis egykoron és némelyik helyen még mostanság is fallal elkerített, középkori erődítmény-város került az utunkba, méghozzá egy igen régi darab, amit még a XIII. században alapítottak, úgyhogy illő tisztelettel közelítettünk a városkához. Több kapun is meg lehet rohamozni, alapvetően sík vidék és téglalapos elrendezésű, párhuzamos-merőleges utcaszerkezetű, úgyhogy jó sokat lehet sétálni, amíg az ember bejárja az óvárost.

Előszöris kerítettünk magunknak regelire baguette-et és gyümölcsöt,  némi édességet, innivalót, mert ma is melegnek ígérkezett az idő, majd mentünk felfedezni a városka fő attrakcióját, a központi nagy piacteret. Itt, az árkádok alatt már inkább a turisták igényeit elégítik ki az árusok, nem csirkét meg mézet kapni, hanem kalapokat meg sarukat, esetleg lenge kendőket, mert azért mégiscsak Franciaországban vagyunk, a divat fellegvárában...

Ettől eltekintvea régi főtér viszont rettentő hangulatos kis hely a körös-körül árkádos, több emeletes, egyöntetű épületeivel, és a piactér egy picike, látszó gerendás szerkezetű, felülről fedett, de minden oldaláról nyitott épület alatt kapott helyet.. És ez volt az egyetlen hely, ahol nem árultak semmit! :D

Az egyik oldalt nyíló utcában fantasztikus kézműves textil-remekeket kapni egy képzőművész-hölgynél, ahol a bolt a lecsupaszított kőfalaival kiállítóteremként is funkcionál. A művésznő középkori történetekből és biblia-illusztrációkból merít ihletet a munkáihoz, amiket leginkább egy kőkávás ablakos, középkori épület nappalijában tudok elképzelni, perzsaszőnyeg helyett felfüggesztve... A rengeteg, aprólékosan kivarrt mesebeli lovag és szívük hölgyei, vértek, lobogók, címerek, mérműves ablakok, várak és egyéb kellékek kavalkádjából kerek kis sztorik állnak össze a több négyzetméteres, masszív, derekasan texturált-dombormintás textileken... Ha újra erre járunk, lehet, egy ilyen faliképet be fogunk újítani, annyira eredetiek - csak sajnos fényképezni nem volt szabad őket.

Fotógaléria: Monpazier