2010. július 6., kedd

Jardin de Marqueyssac

Ha azt mondják, függőkert, akkor egyből mindenkinek Babilon jut eszébe, nekem meg még reflexből a gyerekkori emlékeim miatt egy gigantikus méretű erkély... :P Nos, ha a kettőt egybekombináljuk, akkor kijön belőle ez a kertecske, ami egy hatalmas szikla-platón terül el, az éppen, hogy csak a hátunk mögött hagyott Castelnaud várával az előtérben. A függőkert-komplexum több hektár méretű és körpanorámás az egész gyönyörűséges dimbes-dombos tájra, és talán ennek is a leképezése az udvarház körüli formális kert, ami nálam az ilyennincs kategória idei győztese, ugyanis ennyi buxust, ilyen formában még nem láttam...



Tehát: a kert hatalmas attrakciója az a több száz m2-es tér, amit egyik oldalon az ősi udvarház, másik oldalon egy ősöreg fenyőcsoport, a többi oldalán meg a szakadék és a kert többi, jóval feljebb fekvő része határol és remek rálátást enged az alant elterülő zöldre. Itt két dolog van, a kavics és a buxus, és ez a puszpáng-rengeteg az utolsó szálig felhőkbe, habcsókokba és mindenféle térbeli dologra van metszve úgy, hogy az egy kerek egészet alkosson. Itt, ezen az úton jön fel az ember, és amíg kaptat fel az emelkedőn a házig, nem is nagyon figyeli a szemmagasság körüli vagy kicsit lejjebbi átlagmagasságban, mekkora kiterjedésű is az örökzöld hullámtenger. Itt a kosaras alkatok egyértelműen előnyben vannak, a hasonló mélynövésűeknek a gyöngykavics miatt még a tűsarkút sem merem ajánlani, mert ez még csak a kert bevezető szakasza, ahol a legkönnyebb a járás...


A házat szerencsére belülről is meg lehet nézni, de sokkal-sokkal érdekesebb, ami kint van, úgyhogy kerülök is egyet, hogy most már majdnem felülnézetből is láthassam végre ezt a tengernyi zöldet... A látvány magáért beszél, és bár meg lehetne nézni ugyanezt éjszakai kivilágítással is, mert az esti nyitva tartásra még éppen visszaérnénk, de elég nagy út áll még előttünk, és még néhány kilométer levezetni való távolság.


A teljes kerthez meg pláne több óra séta kellene, míg végigjárható minden zuga, de a mai nap annyira kimerítő volt, hogy ennek a felet is örültem, hogy teljesíteni tudtam. A nagy része kisebbfajta teljesítménytúrának is beillik, ugyanis a meredek hegyoldalba itt-ott lemászik a kert, és meglehetősen bizarr érzés, amikor az amúgy feszes, nyírott buxusok átváltanak nyíratlanba, és a már elöregedett töveket bizony néhol csak úgy lehet formába hozni, hogy újratelepítik. Gigantikus projekt, de ahogy elnéztem, remekül haladnak vele a kertet újrateremtők.


Ha a nyíróollót nem tudjuk megállítani az örökzöldeknél, akkor neki lehet esni a fűszeres szekciónak is, mint ahogy azt itt tették, és a bokatörő utacska két oldalán a levendulát, a curryt és a rozmaringot is formába hozták:


A kert hivatalos weboldala: Le Jardin Suspendu de Marqueyssac
Ahogyan mi láttuk: Jardin de Marqueyssac

0 komment:

Megjegyzés küldése