Belövőpálya külön nem volt, és ma csak sziluettet lehetett lőni. Egy pályán ki voltak rakva a sziluettek, egy 20-as pálya puskának és egy pisztolynak, ezen kívül volt egy csomó bukócél is, de nagyon közel, ez inkább egy élményparki lövöldözőpálya volt, mint rendes gyakorló. Már folyt a verseny, mikor odaértem. Patryk, a szervező srác már tudta, ki vagyok, beosztott, fizettem (mint a PFTA rendes tagja, kaptam 5 zl kedvezményt és meglepett ill. elismerő tekintetet), csak a belövéssel volt némi gond.
A puskát is kicsit átalakítottam a sziluettre, konkrétan könnyítettem rajta: levettem a távcső árnyékolóját, a válltámaszt, a csősúlyt és a tartályt elöl fogó acél alkatrészt. Sajnos, a gyári előagyat elfelejtettem elhozni, pedig az álló lövészethez az lett volna a jobb.
Emiatt persze be újra kellett volna lőnöm a négy sziluett távolságra. Vittem golyófogókat és célokat, de nem engedték kirakni, mert egyfolytában lőttek, azt mondták, lőjek az állványokra. Így is történt, a lőállásban megtámasztásból belőttem az állványokra. Gyakorolni nem sokat tudtam, a bukócélokra lőttem néhányat, aztán már mentem is lőni.
Meglátszott azért a gyakorlás hiánya, 2-4-2-5 lett a vége. Illetve, csirkéből hármat lőttem le, csak az utolsót rossz sorrendben, így az nem számított. A pulykák sem mentek olyan jól, de legalább a kosokat mindet leszedtem. 13 pont lett a vége, nem valami sok.
Aztán jött a pisztoly, itt viszont remekeltem. Belőni itt sem nagyon tudtam, csak egy jobban lefestett bukócél killzónáján ellenőriztem, hogy tényleg oda hord-e, ahová kell, illetve amíg a puskások lőttek, addig lőhettem párat az előző kolléga fenn hagyott céljaira. A csirkék nem mentek, de a többit mindet lelőttem. A tartással nem sokat trükköztem, két kézzel fogva, szimmetrikus állásban lőttem. Az első két csirkével még gondok voltak, de utána a maradékot már leszedtem, a disznókat is mind, pulykából csak egy maradt fenn és a kosokat is mindet lelőttem, a végeredmény 3-5-4-5, azaz 17 pont lett. Később lőttem még egy kört, mert lehet duplán lőni és csak a jobbik számít, tehát nincs semmi veszteni valóm. A gyengébbik sorozatot csak egyenlő eredménynél nézik, az dönt szétlövés helyett. Puskával végül is meglőttem ugyan, de közben úgy besötétedett, hogy már 12-es nagyításon sem láttam semmit, vaktában lőttem, 10 találatom ha lehetett, de meg sem számolták, és valószínűleg a puskás verseny csak egy fordulós lesz, mert különben soha nem végeznénk.
Úgyhogy visszaszereltem a puskára minden kiegészítőt és elcsomagoltam. Lassan már kezdett sötétedni, és kezdtek gyülekezni a népek az éjszakai hunterre. Velem Andreas osztotta meg a puskáját. Gyakorolni nem tudtam vele, csak az elsütését próbálgathattam egy kicsit az indulás előtt. Szerencsére egy Walther Dominatora volt, így ismerős volt a sütés a régi LGM-2-es emlékeimből, bár valami embertelen hosszú előhúzást állított be neki, és ferdén állt a billentyű is. A célzásról is elég érdekes infót kaptam, 11 m alatt 5 mm-t kell ráemelni, 11-17 között szálkereszt, 17-25 között 8 mm alá, 25-30 között újra szálkereszt, aztán 35-nél egyharmad ill. 40-nél egy mildot ráemelés.
Meredek dombon kaptattunk fel, és az első 20 pályát lőttük meg. Itt a hunter pontozás működött, vagyis leborulás 2 pont, koppanás 1 pont. Elég szokatlan volt a puska, főleg a szűk töltővályú ebben a sötétben, úgyhogy inkább Andreas töltötte meg nekem és úgy adta oda. Az elején volt egy-két hibám, de aztán egészen belejöttem. Egy térdelőt is szépen leszedtem, és csak aztán láttam, hogy az csak az FT-nek volt térdelő, mindenki más szépen fekve lőtte meg, fele akkora küzdelemmel. Egy olyan cél volt, ahol egyszerűen nem lehetett látni a killzónát, arra csak vaktában lőttünk és persze nem is ment le. Andreas csak a konvertálásban segített, azaz előbb nekem kellett megmondanom az általam becsült távolságot és csak ezt váltotta át alá/fölétartásra. A vége felé pedig minden második pályán előre tessékelt, és már én mondtam neki, hogy nekem hány mildottal ment le. Mert hogy a legtöbb lement, a fekvők mind, de a legtöbb térdelő és az álló is. Végül is 35 pontot lőttem, ennél többet szerintem nem is tudtam volna, elégedett voltam ezzel a teljesítménnyel.
De igazán akkor lettem elégedett, mikor hosszas bolyongás után visszataláltunk a többiekhez és Patryk közölte, hogy első lettem! Szoros volt a verseny, 34 és 33 ponttal voltak mögöttem a kollégák, mind öreg és rutinos hunter lövők. Talán szerencsém is volt, de talán a lőtudásom is segített, meg hogy nem vagyok az az idegbeteg fajta.
Andreas mondta verseny közben, hogy szerinte a HFT az igazi, és azt kellene lőnöm. Érdekes módon, azt egyáltalán nem bánta, hogy a saját puskájával vertem meg. Mindig is úgy vettem észre, hogy alapvetően rokonszenvez velünk, és ez nagyon jólesik.
Főleg angolul beszélgettünk, de mikor például Andreas lengyelül kérte, hogy mozgassam meg a zsinórt, lássuk melyik is a mi célunk, akkor Emilia elkezdte fordítani, de addigra már csináltam is, mert a lényeget megértettem. Voltaképpen egy versenyre elég lenne egy pár száz szavas szókincs is, azzal már elég jól elboldogulnék.
A verseny után elköszöntünk a társaságtól és mentünk a szállásra, a városban pár kilométerre egy magánháznál voltunk, 100 zlotyért egész jó helyünk volt, és még egy kósza WiFi-kapcsolatot is sikerült találni, bár csak a heverőn oldalt fordulva, messze kitartott géppel volt vétel.
0 komment:
Megjegyzés küldése