Találati arány: Álló 50% / Térdelő 0% / Ülő 91%
Újdonság a puskán: válltámasz Armadillo-formára beállítva
Ágiczát tegnap hajnalban felraktam a repülőre, most egyedül éldegélek Angliában egy darabig. Ma másik úton mentem a Millride-hoz, Wolverhamptont megkerülve, kis utakon. Ezt a házikót az út szélén láttam, egy ilyenbe is bármikor beköltöznék...
A puskán megint fejlesztettem egy kicsit, a válltámaszt beállítottam úgy, hogy az Anschütz Armadillo vonalvezetését kövesse, a két felső szárnnyal egy nagy ívet rajzolva ki.
A belövőpályán a saját lőlapjaimra lőttem. Voltak kint hivatalos belövőlapok is, de azoknak soha nem lehetek biztos a pontos távolságában, jobban szeretem magamnak kirakni a célokat.
Láttam még egy kollégát Feinwerkbauval, később vele is lőttem egy csapatban. Az itteni FWB-sek mind igen magasra emelik az előagyat, bár az is igaz, hogy a távcsövük nem olyan magas, mint az enyém.
A többiek, főleg az a 4-5 jó lövő, akik eddig kitűntek a klub versenyzői közül, mindig egymással lőnek egy csapatban.
Én Phillel lőttem és Mitch-csel, aki az egyik klubtárs fia, az utánpótlás :-) Nem is lőtt rosszul, de a verseny felénél elromlott a puskája, onnantól csak Phil és én mentünk tovább.
A versenypálya a szokásos volt, de persze mindig egy kicsit más. Ahogy néztem, a fákon rengeteg céltartó van kirakva, és lőállás is több van, mint amennyit használnak. Ez azt jelenti, hogy mindig máshol vannak a célok, bár egy-egy markánsabb hely távolságát szerintem a legtöbben már ismerik. De nem is annyira a távolság számít, hanem hogy ismerik a hozzá tartozó széljárást is.
A dombtetőn utolért bennünket Jon is, most alaposabban megnéztem az Anschütz válltámaszát. Nekem is kellene majd egyszer egy ilyen, a MEC nem az igazi, a sok állítási lehetőségnek a felét sem használom ki, viszont túl szögletes és merev az egész. Csak azért tartottam meg, mert az állítási lehetőségek rengeteg kísérletezést tesznek lehetővé. Kérdeztem Jont, hol lehetne ilyet venni, de nem igazán tudja.
Aztán láttam ugyanennek az újabb változatát is, sokkal jobban állítható, de nem tetszett annyira.
Lefotóztam Phil puskáját, nála is megfigyelhető a csak a csőre rögzített távcső, de az első csőrögzítést nem oldotta fel. Érdekes még a lejtős pofadék, ennyire ferdén berakva még sehol sem láttam.
Végül is négy hibával zártam a versenyt, egy álló és egy térdelő mellett a legelső és a legutolsó célt is kihagytam. Ez így nem különösebben jó, de ha belegondolok, hogy a célok legalább fele 40-50 m közötti volt, már elfogadhatóbb. És ez most csak az edzés volt, válogatatlan lövedékkel, a versenyen ennél csak jobbat lőhetek.
A Feinwerkbau-csapat:
De a legfontosabb változás az volt, hogy átállítottam a sütést direktre. Ezt korábban már eljátszottam párszor, de ugye soha nem volt hozzá megfelelő markolatom és mindig visszaállítottam. Most viszont kiderült, hogy ha automatikusan jó helyre van pozicionálva az ujjam, akkor egész más a helyzet. Ez a Maik mégis csak tud valamit, ez a körtemarkolat fantasztikus direkt sütéssel, sötétedésig maradtam még a Millride-nál és ezt próbálgattam. Vagy tízszer egymás után lenyomtam így egy 55 yardos célt az erdőben, meg négyszer-ötször azt a távoli állót, amit a versenyen kihagytam!
Befizettem a Milride-ban az éves tagsági díjat, 20 font volt, és alkalmanként 3 font a lőtérhasználat. Maradhattunk volna vendégek még egy ideig, de szerintem jobb így.
0 komment:
Megjegyzés küldése