Napsütés, szél, hózápor

Ma kimondottan a szél hatásait tanulmányoztam. Kitettem egy tapsifüles célt 40 méterre, mögé egy ócska talicskát golyófogónak, ne menjen ki a lövés a telekről, és próbáltam felmérni az összefüggést a széljelzőm kilengése és a rátartás között.

A bal felső lyuknál látszik, mennyire vitte el a szél a lövéseket, ha pontosan a közepébe céloztam. Durva... Aztán kiismertem, mekkora kilengés a széljelzőn kb. hány mildotnak felel meg. Ez a távolsággal persze nő, de valamennyit nő a mildot értéke is, szóval kezdetnek talán megteszi.

Ezzel a tudással is eléggé körbelőttem a 25-ös lyukakat, de a 40-es átmérőbe majdnem mindegyik belefért volna. Térdelve már rosszabb volt a dolog (középső sor), de összességében azt mondhatom, hogy a szél kiismerhető, de ezt tényleg csak gyakorlással lehet elsajátítani és érzésre kell lőni, nem sokat segítenek a mérőműszerek.

Délután még egy időre visszatért a tél, hózápor szakadt le a tájra. Basszus, délután szikrázó napsütésben lőttem kint, most meg tejfehér mindenütt az ég és nagy pelyhekben esik a hó!!! Remélem, van póthelyszín a Dowry Hill helyett... :-)))