Találati arány: Álló 0% / Térdelő 50% / Ülő 78%
A mai napot a Greyhound lőterén töltöttem, ahová Chris invitált immár másodszor is az STB fórumon. Nem bántam meg, ugyan 100 km körüli az út, de 3 fontért egy héten át lehet menni, kemény pálya - és két hét múlva ott lesz a következő WL-forduló! Ez a kis klub nemrég nyílt meg Coventry mellett, az infrastruktúrát két konténer képviseli, de nagyon lelkesek. Chris helyi szervezőnek tűnik, és minden nap itt gyakorol. Vele és egy idősebb bácsikával beszélgettem kicsit, aztán mentem lőni.
A puska mostanában nem sokat változott, ez a felállás egész jól bevált. Az acél csősúly kicserélésén gondolkodom, de egyébként nem nagyon változtatnék rajta.
Nagyon jól felépített belövőpályájuk van, egy egész mezőre való cél, frissen fehérre festve az összes. A legtöbb az a fajta gyakorló cél, amin csak a killzóna billen ki és egy másik killzóna eltalálásával lehet visszaállítani.
A puska tökéletesen hordott, így rövid belövés után állókat és térdelőket lőttem 40 m körüli távon. Nagyon jól ment, 3-3 lövés látható itt egy kis folton. Utána ülve, kicsit jobban feltámadt szélben rosszabbakat lőttem. Jellemző, hogy ha tét nélkül, csak úgy szórakozásból lövök álló/térdelő célokat, akkor sokkal jobban megy. Ezt az érzést kellene tudni megragadni és átültetni a versenyekre is.
A belövés fedett helyről történik, egy széltől jobban védett mezőn, és utána jönnek a lőállások, bekanyarodva egy erdős részre. Chris és még egy helyi srác, Bill lőtt még ma velem, egy miniversenyt lőttünk végig így hárman.
Nem minden cél volt bezsinórozva, itt-ott voltak HFT-s célok is, és volt, ami csak úgy ki volt rakva. Hátul, az erdőben indultunk. Érdekes terep, és errefelé az erdő sem olyan sűrű, mint Magyarorszáron, voltaképpen alig több a fa, mint ahol a célok vannak, ezért a szelet egyáltalán nem lehet elhanyagolni a látszólag szélcsendes részeken sem.
Az elején rögtön egy hibával indítottam, pont a fentiek miatt, de aztán kiismertem a szelet és már jobban ment. A térdelő pályán is csak a közelebbit rontottam el, aztán a jóval távolabbit mérgemben lelőttem.
Utána kezdtünk kiérni a sűrűből, és már csak a célok voltak a bozótba vágott alagutakban, mi nyílt terepen ültünk. Voltak a szélnek teljesen kitett célok is, nyílt terepen, ráadásuk magas póznákon - itt centikkel ment mellé a lövésem. A szél lefújt a két álló célról is, egyszerűen nem tudtam rajtuk tartani a puskát, kicsit a MAD-re emlékeztetett.
Végül is a 40-ből 29 ponttal második lettem, Bill 30-at lőtt, Chris 27-et. Utána még maradtam lődözni, amíg a levegőm tartott. Főként a magas póznán lévő 40 méteres célt próbálgattam, hát 4-6 mildotot is rá kellett néha tartani. Sajnos, annyira szét volt már lőve rajta a festés, hogy csak a találatoknál tudtam, jó volt-e a rátartás.
A vége felé csatlakozott hozzánk Jim is, a Woodendben ő is 29-et lőtt. Érdekes egyébként, hogy az angolok mennyire másként írják a számokat, mint mi: az egyes csak egy függőleges vonal, a 4-est szigorúan áthúzva írják, a hetes viszont alig több egy ferde magyar 1-esnél.
0 komment:
Megjegyzés küldése