Még mielőtt Ági hazautazott a lézertávmérővel, kitűztünk négy karót a kertbe, amik az ablakunkból nézve pontosan 20-30-40-50 méterre vannak, ezeken terveztem tesztelni az új távcsövet. A házigazda gyerekei az egyiket majdnem kihúzták játék közben, de szerencsére éppen láttam és rájuk tudtam szólni.
A lelkem mélyén persze tudtam előre a választ, de a mérések is megerősítették: ugyanolyan érzékeny ez is a melegre, mint az elődei. Az egyes távoknál a három vonal (lentről felfelé haladva) 9, 12, és 19 fok, szobahőmérséklet ill. az ablakban fél órát hűtve. A 10 fokos mérési vonalak így néznének ki, gyakorlatilag 10 fok körülbelül 5 méter különbséget jelent. Ez a régi távcsőnél csak 4,2 m volt, de ilyen kis tartományon még nagyobb a mérési hiba, nem biztos, hogy ez a végleges eredmény. Az egyetlen pozitív változás, hogy a nagyítás állításával nem változik a parallax - de inkább lenne a melegre érzéketlen, a nagyítást ki állítgatja? Nálam már szinte berozsdált az 50x-es állásban, mindent azon mérek és azzal is lövök.
A távmérés viszont elkeserítő. De aztán az volt a következő gondolatom, hogy aki újonnan veszi, annak sem lesz jobb a távcsöve, mint nekem. Amúgy, a szálkereszt nem rossz, majd holnap nézek vele a gyakorló célra is, hogy milyen vele célozni, de csak amiatt nem cserélném le. Most kicsit pontosabban felszerkesztettem a mai eredményeket 13 fok különbségre, nagyságrendileg hasonló, mint a régi távcső, valószínűleg ugyanaz a szerkezeti oka és így ugyanaz a hiba mértéke is. Holnap reggel lesz még egy teszt 0 fokban, mert minél nagyobb a mérési tartomány, annál kevésbé számítanak a méréskori pár fokos pontatlanságok.
- Előnyök: másik fajta szálkereszt, a megvilágítás gombján már nem fejjel lefelé állnak a számok, és a tubusra felcsavarozható egy gyári vízszintező-leolvasójel együttes.
- Hátrányok: sűrűbb skála, erre már csak a méterek férnek majd fel és a klikkeket valahogy máshogy kell megoldanom, és úgy általában az ismeretlen működés.
Ma már tudományosabban álltam neki a távcső tesztelésének. A távcső egész éjjel kint volt az ablakban a hőmérővel együtt, és behúztam előtte a függönyt, volt ideje áthűlni a legbelső szegletéig is. Így lett egy garantáltan 6 fokos távcsövem, lemértem vele a célokat és ceruzával feljelöltem a kerékre.
Utána jött az ellenkező véglet, egy órát lakott a radiátornak fordított fotelben, hőszigetelő párnaházikóban, így 26 fokos távcsővel is tudtam mérni, ami tökéletes is volt, mert éppen 20 fokos különbséggel tudtam tesztelni.
A végeredmény gyakorlatilag ugyanaz, mint amit a régi távcsővel mértem: 20 fok különbség 8-8,5 m eltérést jelent a távmérésben. A mérési hiba tehát gyakorlatilag ugyanannyi, mint a réginél, egy egész kicsivel inkább nagyobb. De azokat rengeteg mérésből rajzoltam fel, tehát a hibahatáron belül van. Szerintem erről vagy nem is tudtak, vagy nem tudták kijavítani, és azonos a szerkezet, azonos a hiba. Viszont ezt lehetne úgy kezelni, mint a németek, hogy egy fix skálát tolok el a hőmérséklet változásával arányosan. Vagy pedig gyártatok egy olyan kerékfelfüggesztést, amin külön kis skála van, és a hőmérséklet szerint el lehet forgatni a kereket...
Utána kivittem a távcsöveket az udvarra és összehasonlítottam a szálkereszteket. A puska a szék karfáján volt, egy 45 m körüli célra irányozva, az új távcső alatta a párnán, így mindkettőt nagyjából be tudtam állítani egy fotó erejéig.
A legszembetűnőbb az volt, hogy az új távcsőnek valahogy kontrasztosabb és színesebb a képe. A réginek a lencséit pár napja tisztogattam meg, tehát nem a két éves porréteg okozta a különbséget. Ezt a nagyon finom szálkeresztet még szokni kell, a vastag vonalak viszont nagyon jók, középre irányítják a tekintetet és a szemem sarkából is tudom tartani a vízszintes irányt.
A régi szálkeresztem sokkal egyszerűbb, de szerencsésebb osztásarányú. Pont kétszer nagyobbak a dotok, mint az újon. Valamennyire a fotókon is látszik a képminőségek közötti különbség, de élőben teljesen egyértelmű volt.
0 komment:
Megjegyzés küldése