Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 92%
Újdonság a puskán: felszereltem a hónaljkampót a válltámaszra
Végül is nem lepte be a hó Dowry Hillt, így megtartották a versenyt. Egy zártabb részen volt a belövőpálya, de nem lehetett kimenni saját célt állítani, mert állt egy-két cél a belövőpálya szélén, amiket srégen oldalról már a versenyzők lőttek.
A puskám immár stabilan kiegészült a hónaljkampóval és a vállszíjjal. Amíg a kezdésre várakoztam, meglőttem a sziluetteket is, 14-et szedtem le, enyhe javulás a legutóbbihoz képest.
Elég sokat kellett várni a sorunkra, végül is Jimhez és Chrishez csatlakoztam, három fős csapatként lőttük végig a versenyt. A jövő héten megint találkozom velük, mert úgyis megyek edzésre a Greyhoundhoz, kihasználni a 3 fontos hetijegyet.
A pályák elég érdekesek voltak, váltakozva jöttek az ösvény jobb és bal oldalán, és ilyenkor a célok meglövésének sorrendje is változott, hol jobbról balra, hol balról jobbra - de végig következetesen a mi haladási irányunkban. Nem is olyan nehéz ezt megszokni.
A lövés jól ment ma, sorra szedtem le az erdőben a távoli célokat. A két térdelő 35-37 méteren volt, erős oldalszélben. Aggódtam is erősen, de végül gond nélkül leszedtem ezeket is.
Utána egy nyíltabb rész következett, némi ligetes jelleggel. Itt a nagyon közeli nagyon magas álló célt gond nélkül leszedtem, de a távolabbit kifújta a szél a likból. Bosszantott ez a hiba, de aztán jó darabig megint nem volt egy sem.
A nagyon közeli célnak sokan alá lőttek, a sok 15-50 yardtól mérő távcső számára ezek nem is mindig olyan könnyű célok, nekem viszont - mivel az S&B 7 métertől tud távolságot mérni - biztos találat és potya pont.
Chris hamar lemaradt tőlünk, aztán Jim is egyre jobban elmaradt mögöttem. Érdekes, hogy egy hete milyen jól lőtt, persze akkor alig volt szél. Valószínűleg még az én pár éves szeles rutinom is ennyivel többet ér, mint az ő kezdő FT-tudása, hiába van mögötte komoly benchrest és egyéb lövészeti rutin.
Aztán kiértünk a nyílt mezőre, egy távolit rögtön az elején elvitt a szél, de aztán igen gondos mellétartásokkal és nagyon precíz meglövéssel ismét csak el tudtam kerülni a további hibákat, míg mellettem sorra koppantak a célok a kollégák lövései nyomán.
Ez a pálya is sok emberen kifogott. Én jól körülnéztem, mi a helyzet és végül nagyon gondosan a kellős közepébe lőttem, el is találtam. A gabonába vágott ösvény ugyanis szinte teljesen szélcsendes volt, de ezt nem sokan hitték el, úgy fújt a szél a mezőn...
Talán az is jelzi azt, hogy az angolok már figyelnek rám, hogy dekoratív fotó volt rólam is a verseny képei között. Azért egymás után háromszor eléggé az élen végeztem...
Csak az utolsó pályán hibáztam újra, egy elég távoli, de nem különösképpen nehéz célnál, szerintem sütési hiba vitte el oldalra. Az utána jövő 'gimme' (nagyon könnyű, ajándék) célt hiába lőttem le, 27 ponttal csak 3-5. lettem.
A verseny végén végre lefotózhattam a belövőlapokat, ezeket lőttem 55 yardon. A felsőt reggel a belövéskor, az alsót a délutáni szélben (nagy kör 40 mm, kicsi 25). A kulcscsomómat a lépték miatt szoktam melléfotózni, bár legtöbbször 4 centisek a nagy körök, hiszen a célok is ekkorák.
Összehasonlításul a kollégák lövései ugyanezen a távon:
0 komment:
Megjegyzés küldése