Találati arány: Álló 100% / Térdelő 100% / Ülő 96%
Woodend is horgásztavakra épült lövészklub, egy domboldalon volt a belövőpálya és a sziluett, ott kezdtem a belövéssel. Nem volt semmi gondom, a puska gyönyörűen oda hordott, ahová kellett, inkább nézelődtem és beszélgettem.
Egy Steyr-en érdekes markolat megoldást láttam, messze ki volt tolva oldalra és utána fordítva az elsütőbillentyű is. Kérdeztem a gazdáját, mi ennek az oka. Egyszerű: ahogy leül, a pocakja miatt csak így éri el kényelmesen a puskát.
Jon még a sziluett alatt odajött hozzám, hogy lőjem meg nyugodtan, mert ő foglalja nekem a helyet és lőhetünk együtt a versenyen. Remek, mondtam, és mentem sziluettet lőni. Ugyanúgy csak 13-at lőttem le, mint a múltkor a Harriersnél, de legalább jól bemelegedtem az álló pályára, amivel a verseny kezdődött.
A puska válltámasza maradt a tegnapi Armadillo-utánérzésű ívnél, más nem változott. Nem volt túl szeles idő, ezért rajta hagytam mindkét árnyékolót. A sütés maradt direkt, de megfogadtam, hogy nagyon óvatosan nyúlok csak a billentyűhöz.
Még így is, hogy Jon foglalta a helyet a sorban, amíg én sziluettet lőttem, kellett azért egy kicsit várni. A kirakott sorban csak nekem nem volt hónaljkampó a puskámon, mindenki másnál ez alap.
Több tó is volt szanaszét, a verseny első felében jellemzően ezek felett lőttünk át. Nagyon hangulatos, érdekes helynek tűnt. Mikor előzetesen érdeklődtem róla, hogy mégis miféle hely az - erdő-mező-mifene? - azt mondták, hogy Woodend az csak Woodendhez hasonlít. És tényleg.
Rögtön két álló céllal kezdtük, de mivel épp akkor jöttem a sziluettből, rutinból lenyomtam mindkettőt, de Jon máris hibázott. Utána a stégekről lőttünk át a tó felett. Nem igazán voltak nehezek a célok, szerintem szelesebb időre számítottak a pályaépítők. A 30-45 m közti célok domináltak, és nem volt nagy szél sem, ezért szoros eredmény volt várható. Mikor én belekezdtem, már két 29 pontos végzett.
Elvétve volt pár cél az innenső parton is, 25-30 méter lehetett, a potya cél kqategóriája, ez szinte senkinek nem okozott gondot.
Utána a fák közül lőttünk, csak most egy másik tavon át. A háttérben látható a gumicsónak, amivel a célokat kitették, mert itt egy kis szigeten is volt kirakva néhány vasvad. Itt lőttem az egyetlen hibámat, a tó felett az 55 yardost a szélben leszedtem, de utána a 45-ösre túl sokat tartottam rá és fennmaradt. De leszedtem két elég nehéz célt a vége felé erős szélben, és meglőttem mindkét térdelőt is.
Összességében nem volt nehéz verseny, a 40 m alattiakat könnyedén leszedtem, de persze mások is. Jon néha hibázott, neki nem ment ma olyan jól.
Az egyik pályán két nagyon könnyű cél volt, egy 25 méteres mókus és egy 14 méteres szűkítős. Itt figyelmeztetett minket az egyik kolléga, hogy nagyon vigyázzunk, mert trükkösek. Trükk ide vagy oda, az én trükköm az volt, hogy a közepébe lőttem és attól mindkettő ledőlt, mint a huzat. Szerintem az illető abban bízott, hogy a nagy trükközésben túlkalkuláljuk a dolgot. Utána volt egy sártenger, abban dagonyázva lőttünk át egy kis szigetre.
Utána néhány 'szárazföldi' pálya következett, távoli célokkal és egyre erősebb széllel. Nagyon gondosan lőttem és itt sem hibáztam, sem a legutolsó pályán, ami egy térdelő volt. Az a srác, aki a múltkor nem figyelt oda a térdelő pályámnál és emiatt sorrendet tévesztettem, végig hibátlan volt - de a végén pont a térdelő pályán hibázott kettőt, így előztem meg, isteni igazságszolgáltatás keretében...
Elég szép lett a pontozólapom, azt az egy hibát sajnáltam nagyon, mert akár első is lehettem volna egy hibátlan eredménnyel. Mondjuk, így is első lettem, de négy másik kollégával megosztva. James csak 28-at lőtt, őt viszont sajnáltam. Jon 25-tel végzett, rontott egy állót és egy térdelőt is, nem volt a topon, és ezzel az öt hibával már az első 35-be sem került be. Kicsit lengyel fílingem volt a sok könnyű cél miatt, de - hála az ottani rutinomnak - tudtam kezelni őket. Csapatfotó Jonnal:
A direkt sütés nagyon bevált, az összes előírt testhelyzetű célt meglőttem. Az ülőket pedig még annál is jobban, ott állítottam meg rajta a szálkeresztet, ahol csak akartam, és annál az egyetlen hibánál is pont oda lőttem, ahová szántam, csak hát rossz helyre szántam... Nagyon oda kellett figyelnem, hogy csak akkor rakjam az ujjam a billentyűre, mikor már a killzónán belül is a kívánt helyen van. Eddig ugyanis már az állat testénél felvettem a kontaktot az előhúzási zónában, bár egy év alatt egyetlen célt hibáztam emiatt, Siepraw-ban. Most erre külön figyelek, és ez jót tesz az egész lövésemnek.
Elégedetten mentem haza: most mindenki láthatta, hogy nem csak véletlen volt a múltkori első helyem, máskor is meg tudom lőni ezt az eredményt.
0 komment:
Megjegyzés küldése