Wilderhope Manor

A YHA (Youth Hostels Association) kezelésében levő Erzsébet-kori udvarházban töltöttünk néhány éjszakát Shropshire-ben, a vidéki Anglia szívében, távol minden lakott településtől. A középkori-reneszánsz épületet meghagyták eredeti szépségében a kőkávás ablakaival, a több száz éves gerendákkal, a nagyteremben hosszú padokkal, tálalókkal, amiket még az előző évszázadok óntányérjai és kupái is illethettek.

A házat átitatja a történelem, gondos kezek őrizték meg a feketére érett tölgy csigalápcsőt, amin generációk koptatták ki a járóvonalat, és a míves fémpántos, széles deszkákból összerótt, mázsás ajtók nyikorogva tárulnak fel a kíváncsi szemek előtt. A hálószoba ablaka és az onnan hullámzó smaragdzöld, bárányokkal pettyegetett lankák:

Ide csak a domboldalon legeltetett birkák bégetése hangzik fel, és a civilizáció egyetlen nyomát a bevezetett víz és a villany jelzi. Itt kaptam először ízelítőt a hedge-ek közötti vezetésből: a szénfekete éjszakában egy nyomtávú, épphogy szilárd burkolatos, 1.80 szélességű, terepbe másfél-két méter mélyen bevájt úton, ahol fél kilométerenként egy-egy öböllel kell szembe forgalom esetén beérni, sikerült elsőre egy mezőgazdasági nagygéppel találkozni, és máig sem tudom, hogyan fért el mellettünk...

Fotóalbum: Wilderhope Manor