A piros tusa egyik előnye, hogy ezzel tudom használni a bipodomat is. Most használtam is, kiraktam magamnak célokat 10, 30, 40 és 50 méterre, és minden távra belőttem a puskát, ezúttal biztosra akartam menni. Nagyon jól ment minden, csak oldalra vitte el a szél, ami elég erősen fújt.
Utána átballagtam az erdős részre, mert a többiek is ott voltak, jó alkalom volt beszélgetni egy kicsit. Közben persze lőttem a célokat is, egész jól ment, mindegyikre leadtam 10-15 lövést, próbáltam kiismerni a szelet, lőttem térdelőket és állókat is. Ezeket a célokat minden hétvégén kirakják, a helyi versenyekre és edzésre használják őket. Nem rossz azért, egy komplett versenypálya, mint edzési terep...
Találkoztam egy spanyol kollégával, akiről hamar kiderült, hogy azonos azzal a Jesús-szal, akivel korábban leveleztem, de aztán hirtelen nem jött tőle több válasz. Azt mondta, elméletileg minden versenyük nyílt, persze értékelés meg kupa nélkül, de végül is lőhetnek külföldiek is. Azért volt egy olyan érzésem, hogy nem látnak annyira szívesen, mint a lengyelek.
A másik fő beszélgetőtársunk egy idősebb kolléga volt, akiről később szintén kiderült, hogy hallottuk már a nevét, Jon Harris személyesen. Tőle igen sok érdekes infót gyűjtöttünk be, és ahogy este elköszöntünk, én már gépeltem is be a notebookba a címszavas felsorolást, nehogy bármi infó elvesszen. Mikor az erdőben végeztem a lövéssel, még órák hosszat beszélgettünk vele a belövőpályánál. Na szóval:
- Ő maga 18 éve lő, és még nem unta meg. Vannak persze fázisok, hogy mikor mennyire van hozzá kedve, de rendszeresen jár versenyekre és gyakorolni is, heti 1-2 alkalommal lőnek edzőmeccseket vagy csak lövöldöznek valahol.
- Szerinte az első pár év leginkább a kísérletezésről szól, aztán viszont meg kell maradni a legjobb felszerelésnél, azt tökéletesen kiismerni, 'összenőni vele' és azzal lőni. Szerinte még a fegyver konkrét típusa is mindegy, nincs igazi különbség a tudásukban. Ennél sokkal többet számít az, hogy az a konkrét példány legyen tökéletes, mert egy típuson belül nagyobb különbségek lehetnek, mint a különböző típusok legjobban sikerült példányai között.
- Mutattam neki a puskám megoldásait, talál-e rajta valami javítani valót. A reduktorkamra bővítését ő is javasolta nekem pár órája, még mikor az erdőben lőttem. Elmeséltem neki az én megoldásomat. A távcső-cső kapcsolat is jó szerinte, és úgy általában, szerinte a dolgok mérnöki részét elég jól menedzselem, már tényleg csak a fegyverrel való összenövés és a gyakorlás kell a továbblépéshez.
- Kérdeztem tőle a lövedékek kérdését is. Szerinte a konkrét típus alig számít, alaposan le kell tesztelni mindenféle lövedéket, aztán ami a legjobbnak bizonyul, abból azt a szériát fel kell vásárolni, lehetőleg több évi adagot.
- Nézegettem az ő puskáját is, ez egy egyedi tusába illesztett, erősen feltuningolt Anschütz, Armadillo válltámasszal. Ezt külön is kipróbáltam, és valóban egész kényelmes, bár alig állítható rajta valami.
A többi angol srác is igen segítőkész volt, tőlük is begyűjtöttem pár érdekes infót. Az egyik, hogy a Schmidt&Bender távcső errefelé már nem menő, az egész országban talán csak 3-4 lövő használja, mivel hogy mozog (vagyis érzékeny a hőmérséklet változására). Ami nekik volt, azt is eladták a németeknek, ezek szerint nem ok nélkül van azokon is az eltolható parallaxskála... Az új menőség a Leupold Competition fix 40x-es nagyítású távcsöve, ami FT-re ugyan csak egy külön előtétlencsével ('szemüveggel') használható a közeli távokon, de a melegre nem annyira érzékeny, szép a képe és jól lehet vele távot mérni. Ki is próbáltam egyet, igen kicsi kerék volt rajta, alig 3 hüvelykes átmérőjű. Tényleg jól lehet mérni vele, de annyira nem volt szép sem a képe, sem elég nagy a látómezeje.
A másik dolog a szeparátor, szinte mindenkinek a puskáján láttam valamilyet. A srác, akivel erről beszéltünk, elég sokat kipróbált, míg jó nem lett, de ezzel nagyon elégedett. Jon mutatta az ő puskáján, nála teljesen olyan, mint az archetípus, az eredeti FWB-pisztolyos koncepció, kilyuggatott cső végén egy merőleges lezáró lap, kis furattal (4,8-4,9 mm átmérővel). Azt mondta, a lyuk kis átmérője többet számít, mint bármi más, és a vékony lemez nem vezeti meg semerre a lövedéket. Mégy egy érdekességet mutatott, a puskáján üreges a köpenycső, és valami módon a levegő egy részét visszavezeti és a cső tövénél jön ki. De hogy ez mire jó, az végül is nem derült ki.
A kompos esetből okulva elmentünk Weston Parkba is, körülnézni. A biztonsági őröktől megkérdeztük, merre lesz holnap a lövészet, és ezt a kaput (Tong Gate) be is tápláltuk a menőkébe.
A szállásra már megint sötétben érkeztünk, de ezt Ági nagyon jól kiválasztotta. Wilderhope Manor egy 4-500 éves öreg udvarház Longville mellett, annak a tetőterében kaptunk szobát, kilátással a szemközti domboldalon legelésző birkákra.
Tony már ideküldte a belépőinket és egy tájékoztatót a rendezvényről. Ami fontos, hogy a vásár levegőjének megóvása miatt 8:30-18 óra között zárva lesznek a belső parkolók, se be, se ki. Tehát vagy marad Ági is velem a versenyen, vagy engem kirak, aztán elmegy nézelődni, és értem jön este. Ezen töprengtünk még egy darabig, végül arra jutottunk, hogy majd holnap meglátjuk.
0 komment:
Megjegyzés küldése