De hiába siettünk, nem volt elég időm belőni, a vártnál hamarabb kezdődött a beosztás. Ahogy kivettem a puskát a csomagtartóból, a szokottnál kisebb sebességgel lőtt, nagyon lehűlhetett az éjjel. Kint 14 fok volt, így gyorsan kivágtam és felragasztottam a magammal hozott 15-20 fokos skálát. Lassan felmelegedett a szerkezet és már újra jó volt a sebesség. Ülve a tegnapi szinten lőttem, bár nem olyan biztos kézzel, hiányzott az a több óra belövés és gyakorlás. Radek is mellettem lőtt be, neki sem volt túl sok ideje, ahogy elnéztem, pár ülő lövés, álló, térdelő nála is a sorrend, az ülőket nem gyakorolta túl sokat, de nem is volt rá igazán idő.
Valóban a tegnapi pontszám szerint osztottak be minket, a 4. pályán kezdtünk, vagyis a délutániak közül kb. egy tucatnyian lőttek nálam jobbat. Érdekes, hogy a teljesítményt máris jutalmazták, minél jobbat lőtt valaki tegnap, annál kevesebbet kellett gyalogolnia oda-vissza a pályák között. Most két másik sráccal voltunk együtt, Shaun már ismerős volt a Millride FT-klubtól, ahol tegnapelőtt gyakoroltunk, Martin pedig nem sokat szólt, de jó fej volt ő is.
A pályákon - rendkívül kreatívan - annyit változtattak, hogy felcserélték az álló és a térdelő táblákat, így tehát most három álló pályánk volt, köztük a két magasra rakott cél is, és két térdelő. Ezeken be is gyűjtöttem négy hibát (három álló és egy térdelőt) és egy távoli célt a verseny közepe felé. Utána viszont majdnem harmincat meglőttem hiba nélkül, pedig volt köztük jó pár távoli cél és egy térdelő pálya is. Öt hibával mentem vissza az elejére, meglőni a maradék három pályát. Rögtön az elsőn egy 40 méter körüli, nem is túl szeles cél elment, ráadásul azt sem láttam, hová. Akkor még bizakodtam, hogy ma is meglesz a 44 pont, mint tegnap. Főként, mikor a következő pályán meglőttem egy magas fán lévőt és egy 50 méteres is, ami csak 40-nek látszott, és pont a szélére tartottam rá a szél miatt.
Az utolsó pályán a 35 méteres célt könnyedén leszedtem, de a legutolsót, egy 43 méterest már nem sikerült elég gondosan meglőni, így ma csak 43 ponttal zártam a bajnokságot. Ez különösen azért bosszantott, mert előtte az 50 méterest simán leszedtem, és ennél még a szél sem fújt annyira. De még ez az eredmény is sok volt, 3-4 olyan lövésem is volt, aminél igencsak nehéz volt a célra vinni és ott tartani, csak enyhe lendületből ment a dolog. Ha ugyanolyan jó hangulatban lettem volna, mint tegnap, akkor 46-47 pontom is simán lehetett volna, vagyis optimális esetben egy kicsivel 90 pont felett is lehetett volna ez eredményem.
A végeredményem tehát 87 pont lett, ami persze az angolokhoz képest sehol sem lesz, talán az első harmincban lehetek benne. Ha viszont a 'Virtuális Kontinentális EB'-t nézem, ott a dobogó igencsak valószínű, mert csak ketten lőttek nálam többet első nap, egy orosz és egy spanyol 46 pontot értek el, azután már csak 41 pontos vagy még alacsonyabb eredmények voltak. Radek ma is csak 39-et lőtt, vagyis 78-cal végzett, 9 pontot vertem rá. Ma a hátulról sütő napra és a szemgumi hiányára panaszkodott, de ezen bárki segíthetett volna a csapattársai közül, ha odaáll mögé árnyékolni, szerintem nem is igazán volt a topon ezen a hétvégén. Ugyanannyit lőtt Willi is az új Daystate-S&B kombinációjával, ez tőle viszont szép eredmény. Galina tegnap csak 37-et lőtt, vagyis ha ma délután 50 pontja lenne, akkor is csak holtversenyben lennénk. De azért nem ennyire biztató a helyzet, a tegnapi eredménylistában az első napon 36-an előztek meg (45-50 közötti eredménnyel) és még 11-en lőttek 44 pontot, mint én. Vagyis első nap a 37-48. helyen végeztem, ez 150-ből persze egész szép, de ha a mai alapján az első 30-ban benne leszek, már az is nagy dolog lesz. Persze, nem tudni, mit lőnek a délutániak...
Ahogy végeztünk, még beszélgettünk kicsit az indulás előtt. Legfőképpen Tonyval, aki mondott pár érdekes dolgot: tanácsolni természetesen csak a sok gyakorlást tudja, ők hetente lőnek egy versenyt valahol és emellett edzenek is. Meséltem neki a magyar eredményeimről, szerinte nem lehet fejlődni, ha mindig első az ember. Mondtam is rögtön, hogy hiszen épp ezért jöttünk ide és ezért lövöm végig jövőre a Lengyel Kupát is. Azt mondta, hogy a legjobb lenne kiköltöznünk Angliába fél évre, és egy olyan klubban lőni, ahol sok jó lövő van, például náluk, és a heti verseny + edzés mondjuk a Winter League-ben hatalmas fejlődést hozhatna. Azon viszont nagyon meglepődött, hogy csak három éve lövök, szerinte még előttem áll az egész. Abban maradtunk, hogy majd átküldik majd a versenyeik listáját és természetesen bármikor szívesen látnak. Ennek kapcsán utólag még elmerengtünk azon Ágival, hogy nem lehetne-e kint is vállalni tervezési munkákat és sokat kijárni.
Aztán még a kasszát kezelő lány megdicsérte Ági ruháját, de ezt tegnap már Pat is megdicsérte egyébként. A másik, ami nagyon tetszik a kintieknek, az a hibátlan kiejtése. Bár... bár indulás előtt cikizett, hogy majd hogy fognak szánakozni a punk zenéből felszedett cockney kiejtésemen - csak arról feledkezett meg, hogy Középföldén vagyunk, a hírhedett Midlands-i akcentus (= motyogás, hadarás és ízes elnyújtások) hazájában, ahol a 'gate' az 'gájt' és a 'lane' meg 'lájn', szóval Ági tudását tiszteletteljesen elismerték, de kiejtésük tagadhatatlanul az enyémhez állt közelebb.
Délután már mentünk is tovább és nézegettünk, amit csak lehetett. Ági természetesen nem hagyta ki kedvencének, a David Austin rózsának a termelőjét sem.
0 komment:
Megjegyzés küldése