Edzés a Woodhead Farmon

Délelőtt átmentünk Ágival a farmra, időközben kitöltötték az engedélyező nyilatkozatot és egy kinyomtatott légifotón bejelölték azokat a mezőket, ahol lőhetünk. Hát, ezt nevezem a bőség zavarának, gyakorlatilag a fél határ a miénk mostantól :-)))

Kattintásra bejön nagyobb méretben is, az általunk edzésre használható mezőket kékkel jelöltem. Összehasonlításul: a kis narancssárga folt az eddigi kert, ahol lődözgettem. A piros pöttyök a házunk ill. a farm, a zöld pötty pedig egy erdő, ami elkezdte birizgálni a fantáziámat... Nem tudom, kinek a tulajdonában van, mert eleve csak a rétekről beszéltünk, de talán érdemes lenne ennek is utánajárni. Egy erdei gyakorlópálya aztán végleg teljessé tenné az élményt!

És, mint két évvel ezelőtt a Hill Farmon, most újra kiülhettem egy domboldalba gyakorolni, közben a távolban elhúzódó szőttesföldet szemléltem és a Clay Cross-t templom tornyát. Ha jobban belegondolok, amikor 2010 elején mindig a mezőn gyakoroltam, akkor voltam a legnagyobb király, sorra lőttem igen jó eredményeket. Hát, most meglátjuk, hogy a nyílt terepen való gyakorlástól volt-e, vagy csak a kezdeti lelkesedés és izgalom volt rám olyan jótékony hatással.

30 méterre lőttem, 15 mm-es célokra ülve (fent) és 25-ösre az előírt testhelyzetekből, 25-30 lövés ülve és a kétszerese az előírtakra összesen, de nem feltétlenül fele-fele arányban elosztva. Az álló és térdelő lövéseket ugyanis a szokásos megosztott célos rendszeremben lőttem, ennek az a lényege, hogy nem két külön tapsifüles célt használok, hanem egy célnak a bal felét lövöm állva, a jobbat térdelve. Ennek több előnye is van. Egyrészt, váltogatom a pozíciót, nem egy testhelyzetet finomítgatok 10-20 lövésen át, hanem mindig elölről kell kezdeni, mint ahogy a versenyeken is. A másik előny pedig az, hogy automatikusan azt gyakorlom jobban, ami rosszabbul megy. Ha a térdelőt elsőre leszedem, akkor már megyek is tovább az állóra. Ha az csak negyedikre sikerül, akkor csak utána megyek újra térdelőt lőni – vagyis ezzel a technikával nem a leadott lövések száma, hanem a sikeres találatok száma lesz egyenlő.

Most is fújt a szél rendesen, de nem annyira, mint tegnap a dombtetőn. Térdelve alig hibáztam el, de állva csak a vége felé kezdtem belejönni, azért ez már elég nehéz volt így. Miután lefényképeztem a célt, még átraktam 40 méterre egy kis játszadozásra, és csak akkor vonultam elégedetten haza, mikor azért ezen a távon is sikerült minden testhelyzetből bevinni néhány találatot.

A franc a vén szatyorba, hogy miért nem akkor tiltott ki a kertjéből, mikor tavaly januárban Ági puskáját próbálgattuk, és pampogott a sűrű gyakorlás miatt? B+, már egy éve itt lőhetnék!