2012. március 14., szerda

Yorkshire, állatorvosi szemmel

Karácsony óta ül a polcon a James Herriot: Válogatott állatorvosi történetek díszdobozban, amiből egymás után húzom ki az újabb könyveket, és már igen régóta készülök írni belőlük egy ajánlót.


Az első két könyv fordításban a 90-es évek legelején jelent meg, vélhetően az USA-ban egyben publikált könyv-párosokból magyarítva Egy állatorvos történetei és Állatorvosi pályám kezdetén címmel. Ezeket igen sokat forgattam, és szimplán mert elbűvölt a történetek magával ragadó embersége és a belőlük áradó természetesség. Dehogyis kerestem én akkor párhuzamokat, az már az észak-angliai léttel együtt jött...




Aztán amikor kicsomagolhattam végre az eredeti angol köteteket és nekiláttam szépen a legelejétől olvasni, akkor csodálkoztam csak rá igazán a saját bőrön már megtapasztalt körülményekre és a mikronnyi pontossággal egyező tájleírásokra, amit mi is a saját szemünkkel láthattunk: az angol házak ablakon-ajtórésen besüvítő huzatosságára, a Yorkshire Dales és a Peak District döbbenetes hasonlóságára, a kő hátán kő több száz éves hagyományára és a zord táj nem múló varázsára. A leginkább pedig arra, hogy mindez mennyire nem változott az elmúlt ötven évben.


Kevesen tudják róla, de az írói álnév mögött James Alfred Wight rejtőzik, aki Thirsk-et, praktizálása színhelyét ugyanúgy átkeresztelte, mint saját magát, feleségét és kollégáját, akivel egy életen át vitték az állatorvosi rendelőt. Mostanában aki Yorkshire-be utazik, az autópályán a megyehatárt elérve a tábla büszkén hirdeti, hogy Herriot's County... Thirsk-ben a rendelőből lett múzeum várja a rajongókat a BBC filmes adaptációjának ide egy az egyben átemelt, korabeli berendezésével. Állatos történetekből vannak külön könyvekbe szedett kutyás és macskás sztorik is, sőt, gyerekeknek is írott könyvek, úgyhogy bőven lesz még mit olvasni tőle...


Mindig, amikor odakint vagyunk és már elkezdek vacogni a metsző szélben és a zöldet bámulom, néha arra gondolok, hogy lehetne ez rosszabb is: legalább nekem nem kell bárányt elletnem nadrágra vetkőzve a februári fennsíkokon, de ettől eltekintve a táj, a kőfalakkal szabdalt vidék, a hegyoldalban a kőházak, a birkák, a hangás a fennsíkon mind-mind eszembe juttatja a fűszálra egyező táj- és időjárási leírásokat.


Ékesszólóbban talán álljon itt helyettem az egyik történet legelső bekezdése a Vet in Harness kötetből:

"It was going to take a definite amount of will to get out of the car. I had driven about ten miles from Darrowby, thinking all the time that the Dales always looked their coldest, not when they were covered in snow, but as now, when the first sprinkling streaked the bare flanks of the fells in bars of black and white like the ribs of a crouching beast. And now in front of me was the farm gate rattling on its hinges as the wind shook it.

The car, heaterless and draughty as it was, seemed like a haven in an uncharitable world and I gripped the wheel tightly with my woollen gloved hands for a few moments before opening the door. The wind almost tore the handle from my fingers as I got out but I managed to crash the door shut before stumbling over the frozen mud to the gate. Muffled as I was in heavy coat and scarf pulled up to my ears I could feel the icy gusts biting at my face whipping up my nose and hammering painfully into the air spaces in my head."



És ilyenkor hálát adok a kocsiban a klímának és kicsit megnyugszom, hogy talán mégsem én vagyok olyan rettenetesen fázós, hanem Észak-Anglia a hideg... ;)

Bibliográfia, élettörténete, regényeinek főszereplői, valamint a helyszínek valódi neveiről összefoglaló a wikin: James Herriot
Aláfestő képek a Yorkshire-i barangolásunk albumából: Malham Tarn - Langcliffe

2 komment:

fakanal írta... [válasz erre]

Imádom én is minden betűjét Harriotnak:)

Agicza írta... [válasz erre]

@fakanal
Már-már azt hittem, senki másnak nem szíve csücske Herriot bácsi... A legjobb, hogy élőben visszaköszön szinte minden, amit és ahogyan az itteni életről ír!

Megjegyzés küldése