A zöld valószínűtlen árnyalatai

Délutánra olyan gyönyörű idő kerekedett, hogy úgy döntöttem, kinyújtóztatom egy kicsit a lábamat és lesétálok a víztározóig. A tavasz csalhatatlan jeleivel találkoztam végig az út mentén, a kedvenc fotótémánk ez a házikó a domb túloldalán, ablakaiból és az útról is kiváló rálátás van már a vízre, de most jobban érdekeltek a pázsitviolával bevont támfalai:

Ha még a Forsythia (aranyeső, aranyfa, sőt, aranyvessző, de majd egyszer még írok róluk, mert magyar megnevezésileg teljes a káosz) sövény is kivirágzik itt, teljes lesz a tavaszi színkavalkád!

Ahogy tovább ballagtam, az útkereszteződésben áll egy kisebb templom, ami inkább nagyobbacska lakóháznak tűnik és még tornya sincsen. A kis kertjében viszont már tulipán, nárcisz és primulák sorjáznak.

Lent, a vízparton kicsit elidőztem, és az út melletti mohos kőfalat próbáltam úgy elkapni, hogy vissza is adja azt a varázslatos fényjátékot, amit Angliában a legjobban szeretek: a bársonyos mohazöld és a napfény elegyét... Az teljesen hétköznapi esemény, hogy az úton szuicid balfácán kel át a legteljesebb nyugalommal, a vízparton pedig nyúl fülel, mintegy tíz-tizenöt méterrel az embertől.

Felfelé kaptattam a másik utcában, ahol egy igen ódon major és tehenészet már felnőtt fái között megpróbálkoztam a fűzöld és csibesárga nárcisz-mező megörökítésével. Számomra ez a tavasz legjellemzőbb látványa errefelé:

Elsétáltam Anglia egyik legjobb kilátással rendelkező parkolója és pubja mellett, ahol még az autók is ezt a panorámát élvezhetik. A kosztot még nem próbáltuk, de ami késik, nem múlik!

A faluban már bőszen nyílnak a legszebb tavaszi virágzók, bontogatják szirmaikat a magnóliák, és a teljes virágpompában álló kaméliák mellett a legkorábbi rhododendronok - itt pl. a Rhododendron williamsianum - szintén talpig virágban áll. Alighanem lassacskán ismét kezdődik a szezon a Lea Gardensben is, ideje újra tiszteletemet tennem a kertben és végre hazahozni egy aprócska példányt a fent említett faj rózsaszín egyedéből... :D

Mivel nem vagyok rest bekéredzkedni fotózni, ha kint tüsténkedő tulajokat és szép kertet látok, ezért életemben először teljes valójában is közelről szemügyre vehettem a legkorábban nyíló és legtündéribb törpe díszcseresznyét, a Prunus incisa 'Kojo no Mai' -t. Sajnos 10 napig ha tart az éteri harangocskák virágzása, de hogy bonsainak keresve sem lehet jobb anyagot találni, ebben bizonyos vagyok.

A hölggyel jól elbeszélgettünk a növényekről, búcsúzóul a kezembe nyomott egy rossz helyre kelt, de gyorsan kilakoltatott gyönyörű, almazöld korzikai hunyort is, ami legalább három néven fut (Helleborus lividus subsp corsicus és Helleborus argutifolius, Corsican hellebore) és legalább ennyi éve várok arra, hogy végre nekem is legyen... Most már van! :) Valamint másnap délelőttől már a hölgy is büszkélkedhet néhány tő magyar magból kelt évelő díszlennel, mert valaki visszatérve a jótett színhelyére a kezébe nyomott egy nagy cserépnyit, viszonzásképp... :P)

És ha már zöld árnyalatairól beszélünk, ráadásul nagyon fontos, pontosan milyen árnyalat, akkor a színszótár segít, bár néha elég elszállt színmegnevezésekkel is lehet találkozni... :D

A többi fotó itt: Víztározó oda-vissza