Akiknek kontinentális klímán -20 fok körüli minimumokkal megáldott, enyhén savanyú talajú kertben esetleg van kedve vesződni ezekkel a szépségekkel, itt írtam pár gondolatot a legtéltűrőbb fajtákról még tavaly márciusban, az első két példány érkeztével. Nem csak ezek a gyönyörűségek nyílnak persze, a kert szinte meglódult, napról napra látványosabb részletekkel örvendeztet meg
A hortenzia-dugványok első generációja idén már kint telelt az udvarban, és így hajtanak, egyikük-másikuk még tavalyról kifejlődött bimbós, igen kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük. Ő egy vörösödő lombú fajta:
A japán juharokból mindig az Acer palmatum 'Orange Dream' kezdi a szezont, nem is akárhogyan, a keresztszülőknek igen pontosan sikerült nevet adniuk ennek a szépségnek:
A babérhanga már tavaly ősszel mutogatta a bimbóit, de csak most virágzik, majd ennek végeztével jönnek a lángoló, vérvörös új hajtások is a Pieris 'Forest Flame' -en:
A rózsákon a maximális elfagyás centikben mérhető, az első melegebb napok érkeztével így nekilódultak:
A tavalyi két, rogyásig tömött cserép narancsszínű tulipánokból idén maradt vagy 5 db virágzó, ő az első:
Ezen kívül mindenórás a csüngő díszbarack, készülődnek a rhododendronok és a kertekben a magnóliák is hamarosan rózsaszín felhőbe burkolják a tájat. Egy-egy ház oldalában, a kő-támfalakon lila kaszkádkánt omlanak alá az Aubrieta (pázsitviola) párnái, egy naposabb időt elkapva érdemes lesz megörökíteni néhányat...
0 komment:
Megjegyzés küldése