Mill Dale

A mai, kissé mozgalmas nap záróakkordjaként jutottunk el ide, majdhogynem a világ végére. A helység annyira icipici, hogy még a GPS térképén sincsen rajta, vagy legalábbis annyira jól elbújt a keskeny, meredek szurdokvölgy mélyén, hogy a kartográfusok el is felejtkeztek róla, és csak a Dovedale-Tissington-Stanshope útvonalon járó turisták akadhatnak rá véletlenül. Mi is vagy negyed órát kanyarogtunk az itt is ritkaságszámba menő, szorosan egymásba torlódott hegyvölgyek aljában, mire elértünk ide, a Staffordshire és Derbyshire határán álló kis házcsoporthoz.

A település amilyen aprócskának tűnik első ránézésre, a több szintes, szinte egymás takarásában álló házak miatt az ember nem is gondolná, hogy mintegy 60 házból áll. Van külön tóvá szélesedő patakja, amibe egy malomkereket is beáztattak, csinos, finoman ívelő kőhídja, sőt, még postája is. Ráadásként ez is Malomvölgy, és még egy kiadó házacskája is van, amitől nem kicsit estem gondolkodóba, ugyanis számomra ennél szebb fekvésű települést nemigen lehet elképzelni: még sokkal kisebb, mint Lerryn Cornwallban, amit mindig csak napszállta után sikerült látnunk. Itt minden karnyújtásnyira van, a hegyek védő ölelésében, egy eldugott völgyben elrejtőzve, vízcsobogás, kövek, lépcsők, magasságok és mélységek kontrasztja.

A helyiek látszik, hogy büszkék a településükre, külön parkoló van a falu szélén a turistáknak, és mennyei béke honol mindenütt, a vadkacsák kint szárítkoznak a tó mellett, az embertől karnyújtásnyira. Itt háborítatlanul élhetik világukat...

Fotók: Mill Dale